Ne feledjék! Ma nem rendelnek a háziorvosok, zárva lesznek a gyógyszertárak! (Nyugalom! Sürgősségi esetben van hova fordulni!) A magyar egészségügy napja van. Semmelweis nap. Ugyanis ezen a napon született Semmelweis Ignác, az anyák megmentője. Az ő tiszteletére emlékezünk meg minden évben, július 1-én az egészségügy és az egészségügyben dolgozókról. Számukra ez a nap 2011 óta munkaszüneti nap.
Az egészségügy napja kapcsán sok mindenről lehetne beszélni: orvosokról, kórházakról, egészségügyi dolgozókról. Érdekes lehet az orvosok munkáját is segítő gyógyszerészek működése.
Rövid összeállításunkban idézzük fel Zalaegerszeg első gyógyszertárait, a múzeumban őrzött tárgyak segítségével bepillantást nyerhetünk ezeknek a boszorkánykonyháknak a működésébe.
A gyógyszertárak létrehozását törvény szabályozta. 1876-os közegészségügyi törvény értelmében ezek az intézmények az állam fennhatósága alá tartoztak és csak szakképzett „gyógyszerésztudori” vagy gyógyszerészmesteri oklevéllel lehetett patikát birtokolni.
Zalaegerszegen a források szerint 1768-ban Mária Terézia engedélyével alapítottak először patikát. Korábban a szerzetesrendek és az uradalmak által működtetett patikák léteztek csak. Magánszemélyek csak a 18. század végétől kaptak engedélyt gyógyszertárak működtetésére.
Az első, a források szerint is eredetileg a Szentlélekről elnevezett gyógyszertárat a szombathelyi Gutten György alapította a későbbi városrendezéskor megszűnt Ópatika utcában. Tőle a bérlője, Háberler Péter vásárolta meg 1775-ben. A következő tulajdonos Adorján László volt, aki 1798-1808 között az egykori kvártélyházban működtette az üzletet majd 1808-ban átköltözött az Ispita és a Csácsi utca közötti részre, a saját házába. Későbbi tulajdonosok lettek: Iván József, majd a veje Reisinger Sándor, 1848-tól Anisits Dániel, Hollóssy József és 1875-től a patikát megvette Kaszter Sándor, aki gyógyszertárát a Kazinczy téren nyitotta meg. Az épületben mind a mai napig patika működik.
Az egerszegi gyógyszertárak történetéről részletesebben olvassa el Megyeri Anna tanulmányát.
A város második gyógyszertára a két világháború között az un. Mándi patika volt, amely a mai Kossuth tér helyén helyezkedett el, a harmadik pedig a Hrabovszky-féle gyógyszertár volt (kb. 1906-tól), mely a Rákóczi úton működött, a gimnáziummal szemben.
A gyógyszerészek igyekeztek üzleteiket a belvárosban, közel a piachoz megnyitni, hogy a vidékről érkezők is könnyen felkereshessék. A korabeli patikák is ugyanolyan vegyeskereskedések voltak, mint ahogy maiak is. Az orvosi rendelvényre kérhető gyógyszerek mellett gyógyhatású készítményeket, drogériai termékeket is árultak. A korabeli újságok hirdetéseit zömmel a drogériák és a patikák reklámjai tették ki.
A korabeli gyógyszertárak berendezéseit megfigyelve láthatjuk, hogy az elárusító térben üveges zárt szekrényekben tárolták az előre elkészített gyógyszereket, polcrendszeren pedig a por, folyadék és kenőcs alapanyagokat. A patikák díszítéseit meghatározták az egyházi jelképek (pl. patika elnevezések- Szentlélek) és a görög és római mitológiai alakok (A görög gyógyító isten attribútuma a botra tekeredő kígyó). A gyógyszertáraknak éjjel-nappal a vásárlók rendelkezésére kellett állniuk, akik ezt nem teljesítették, azokat meg is büntethették, így ún. ügyeleti szobát is fenntartottak. A patikusok köztiszteletben álló személyek voltak, akik a város „elit” rétegéhez tartoztak. A nagy tudású gyógyszerészek igen felelősségteljes munkát végeztek, nagy figyelmet fordítva a kenőcsök, oldatok kikeverésére, tabletták, porok elkészítésére. A gyógyszerész mind a mai napig igen megbecsült szakma, ők azok, akik lépést tudnak tartani a foglalkozásuk modernkori kihívásaival.
