Magyarországon a 16. században, a török hódítók italaként jelent meg a kávé. Mivel a fekete leves az ellenség itala volt, ezért ezt az idegen szokást távol tartotta magától a magyar nemesség és polgárság: helyette bort ittak. A magyar kávéfogyasztás a török uralom alóli felszabadulás után, Nyugat-Európából érkező szokásként kezdett igazán terjedni a 17. század végén. Ekkorra érte el ugyanis az Angliából és Franciaországból érkező új minta hazánkat is, a francia udvar hatására pedig a luxus jegyében cukorral fogyasztották a kávét Európában. (A kevéssé tehetősek olcsó sziruppal fogyasztották, Észak-Skandináviában viszont sóval ízesítették a kávét.)
Magyarországon elsőként a felsőbb társadalmi rétegek, a városi polgárság körében terjedt az új ital: 1714-ben meg is nyílt az első pesti kávéház. Az úri családok és a nemesség mellett a cselédek és a kollégiumi diákok is megismerték a tejjel vagy tejszínnel fogyasztott kávét, a parasztságnál azonban csak az 1850-es években jelent meg, elsősorban az ünnepi ételsorok végén, de terjedése így is nagyon lassú volt. Zala megyében, a Cserta-menti falvakban a lakodalmi vacsora végén a kelttészták, a kuglóf és a cukorsütemények utáni utolsó fogásként kávét szolgáltak fel az 1900-as évek elején. Azok, akik otthon nem készítettek kávét, piaci, vásári csemegeként ismerkedhettek meg ezzel az itallal.
1900 körül már egyre több helyen kínáltak uzsonnára cikóriából főzött tejes- vagy feketekávét kaláccsal, kuglóffal; a polgárság viszont reggelire fogyasztotta a kávét péksüteménnyel, vajjal és lekvárral. A parasztság körében csak az I. világháborút követően kezdett erőteljesen terjedni a kávé hétköznapi fogyasztása is: sokan reggeliztek cukros tejeskávét beleaprított kenyérrel, zsemlével.
Mivel az igazi kávé mindig is drága volt, már a 18. században megjelent a piacon egy sikeres kávépótló, a cikória. A magyar parasztság nemcsak bolti, hanem házilag készített pótkávét – megpörkölt árpát, szőlőmagot, rozsot, csillagfürtöt (farkasbab, fügebab) – is felhasznált a kávé elkészítéséhez, amelyhez a legkülönbözőbb formájú és szerkezetű kávépörkölők, kávédarálók és kávéfőzők álltak rendelkezésre a háztartásokban. A polgári konyhákban lombikos-spirituszos kávéfőzőket használtak a század első felében, majd a II. világháborút követően az eszpresszókávét készítő fém kávéfőző terjedt el széles körben.
Forrás: Kisbán Eszter A kávé bevezetése Magyarországon c. tanulmánya (Ethnographia, 1988)
