A Zalai Borlovagrend – aminek díszruhájában köszöntötte a vendégeket Havasi Bálint ZMI főigazgató – névadója egy Keszthely mellett feltárt 2000 éves sírban talált ivóedényke felirata volt. (Da bibere! Adj innom!) Zalaegerszeg legújabb várostörténeti konferenciájának fókuszában a szőlőtermelés és a borkultúra állt. Ahogy Balaicz Zoltán polgármester is fogalmazott, minden esztendőben sor kerül olyan tudományos ülésre és kötetbemutatóra, amelyet szakemberek tartanak a nagyközönség számára. Érthetően, köznyelven mesélik el kutatásaik eredményeit.
Konferencia előadói és témái
A rendezvény levezető elnöke Gyanó Szilvia, a Thúry György Múzeum néprajzosa volt, aki elsőként Németh Roland régészt kérte fel előadásának megtartására. A muzeológus egészen az ókorig nyúlt vissza, és felidézte a kezdeteket Bacchus, a bor és mámor istenének bemutatásával, de szóba jöttek a finom nedűk tárolásának módjai és a borfogyasztás szokásai, valamint a szállítás okán a borostyánkőút jelentősége.
Bilkei Irén, a MNL főlevéltárosa a 15. és 16. századból ránk maradt kódexábrázolások bemutatásával ismertette a hallgatósággal a középkori Egerszeg környékének borkultúráját. Tőle tudtuk meg, hogy a bor nagy értéknek számított, nem meglepő, hogy gyakran támadták meg útonállók a borszállító szekereket, és ezeknek a pereskedéseknek az írásos dokumentumait máig őrzi a levéltár.
Kulcsár Bálint főlevéltárostól egy új fogalmat tanultunk. A pinceverők valójában betörők, illetve tolvajok voltak, akik a környék borospincéit fosztogatták. Az elkövetők legtöbben cselédek voltak, vagy a környéket jól ismerő alacsony jövedelmű személyek. A levéltárban fellelhető négy büntetőper részleteit ismerte meg a közönség.
A 20. századi szőlőhegyi hajlékokról és présházakról Megyeri Anna történész-főmuzeológus mesélt gazdag képanyag kíséretében. A zsúpfedeles házakba sok helyi család életvitelszerűen is kiköltözött, élvezve a természet és szőlő adta élményeket.
Gyanó Szilvia a zalai szőlőhegyek néprajzi jellegzetességeiről beszélt. Gönczi Ferenc néprajzkutató feljegyzései nyomán megismert valódi göcseji szokásokról és motívumokról kaptunk egy szép átfogó képet.
„Jézusom, segélj meg, az idei termésből is iszom!” felkiáltással kezdődött Kiss Nóra néprajzkutató előadása. Miért? A környék borait annak idején így kóstolták a „bírák”. A legjobb szőlőfajtának a rizling nedűjét tartották, és hitük szerint, ha nem sikerült a bor, az kizárólag a rossz kezelés hibájának róható fel. Megismertünk egy érdekes kosárformát, amibe a noha szőlőszemeket szedték. A nohának minden szeme kincs volt, nem csoda, ha egy különleges kialakításnak köszönhetően a földre nem esett egy bogyó sem.
Kiss Gábor nyugalmazott könyvtárigazgató egy különleges időszakról, a filoxérevész utáni újraindulásról beszélt, ismertette az ellenállóbb szőlőfajtákat és azokat is, amelyeket áldozatul estek és a jelenlegi generációk már nem ismerhették meg.
Erős Krisztina történész-muzeológus a történelem egy szomorú időszakát idézte meg a témával kapcsolatban. Az 1950-1952 közötti kitelepítésekről mesélt családi történeteket, ugyanis a jelentős lakáshiány miatt sokan a város környéki szőlőhegyekre voltak kénytelenek kiköltözni, amelyek sok esetben a kényelmes otthon helyett szűkös és villany nélküli körülményeket biztosítottak.
A rendezvényt egy színvonalas borkóstolás zárta, amelyet Pampetrics György borkereskedő vezénylet le, bemutatva és megízleltetve három finom zalai bort.
