Fotókiállítás a Gulagokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány rendezésében
A második világháborút követően közel egymillió magyar állampolgárt hurcoltak el szovjet kényszermunkatáborokba a történelmi Magyarország területéről. A GUPVI táborokba – az Ural, a Volga vidéke, a Donyeck-medence – hadifoglyok, civilek és a magyarországi német ajkú lakosság kerültek, míg a GULAG táborok foglyai – gyakran koholt vádak alapján – a távoli szibériai és közép-ázsiai zónákban, például Magadan, Kolima, Norilszk, Ekibasztusz környékén raboskodtak.
A fogvatartottakra napi 10–14 órás nehéz fizikai munka várt bányákban, útépítéseken, fakitermelésen vagy vasútépítéseken. A rabok embertelen körülmények között éltek, barakkokban, gyakran közönséges bűnözőkkel összezárva. A GUPVI táborokból 1946-tól kezdődött meg a foglyok hazaszállítása, a GULAG-ból azonban csak 1953 novemberében térhetett haza az első transzport – megtörten, megnyomorítva, álmaiktól, fiatalságuktól megfosztva.
A kiállítás Gúth Zoltán, Hartmann Klára, Kerényi Lajos, Marton Ernesztin, Mohos Andor és Tóth István mai és gyermekkori portréit mutatja be. A tablókon szereplő túlélők közül többen közel tíz évet töltöttek el a szovjet kényszermunkatáborokban, teljesen ártatlanul.
A Szembesítés című kiállítás nemcsak a túlélőkkel, hanem a történelem bűneivel is szembesít – és tükröt tart a társadalom közönye, a múlt relativizálása elé.
