Centenáriumi emlékkiállítás a Göcseji Múzeumban
Gácsi Mihály (1926–1987), a 20. századi magyar grafika egyik legmeghatározóbb alakja, kalandos úton talált otthonra Zalaegerszegen. A szolnoki művésztelep és Hódmezővásárhely után 1976-ban költözött Zalába, ahol végre megtapasztalta azt a megbecsülést és alkotói szabadságot, amelyre vágyott.
Gácsi Mihály útja a kiteljesedésig: Szolnoktól Egerszegig
Bár a Munkácsy-díjat még Hódmezővásárhelyen kapta meg, igazi alkotókedve Zalaegerszegen tért vissza. Itt nemcsak grafikusként újult meg, hanem évtizedes szünet után a festészethez is visszanyúlt. Képein az alföldi magányos tanyák és a Tisza-part világa mellett megjelentek a szelíd dunántúli dombok és a Balaton-part is.
Egy különleges életmű tartópillérei
A kiállítás Gácsi Mihály kettős művészeti énjét mutatja be:
-
Ikonikus grafikák: Groteszk, humoros, olykor apokaliptikus víziók, mint a Lót menekülése Sodomából, A nagy zenegép vagy a Szent Antal megkísértése.
-
Festészeti örökség: A táj iránti rajongás és a lírai megközelítés találkozása a vásznon.
-
Társadalmi érzékenység: Művészetét mindvégig áthatotta a mély felelősségvállalás és az emberi sorsok iránti figyelem.
„Egerszeget hamar megszerette, érezte a megbecsülést, ismét a művészeti élet fókuszába került, alkotókedve is kiteljesedett.”
A Göcseji Múzeum kincsei
Bár a tervezett emlékszoba végül nem jöhetett létre, Gácsi Mihály szellemi öröksége jó kezekbe került. A művész halála után a múzeum gyűjteményét gyarapító 156 alkotás és 133 vázlat egyedülálló áttekintést nyújt grafikai gondolkodásának fejlődéséről 1941-től egészen a váratlanul bekövetkezett haláláig.
A születésének 100. évfordulójára rendezett tárlatunk ebből a gazdag hagyatékból kínál reprezentatív keresztmetszetet a Göcseji Múzeum időszaki kiállítóterében.
