A Zalaegerszegi Múzeumok Igazgatósága muzeológusai és a Zala Vármegyei Levéltár munkatársai közösen mutattak be olyan korabeli nőket, akik a maguk idejében Zalaegerszeg történetét jelentősen formálták. A közelmúltig a történetírásokban az asszonyok általában mint mellékszereplők jelentek meg, akik a férfiak számára a nyugodt hátteret és a békés otthont biztosították, valamint felnevelték a következő generáció tagjait.
Az újabb kutatások viszont azt bizonyították, hogy a hölgyek között is voltak olyanok, akik alakították, befolyásolták a családon túli környezetük életét, saját jogon szereztek hírnevet maguknak, közülük mégis kevesek nevét őrizte meg az emlékezet. Hogy ez ne maradjon így, elhivatott történészek álltak a téma élére és felkutatták a múlt ezen emlékeit. Az október 1-jei konferencia Zalaegerszeg jelentős nőalakjairól szólt.
A tudományos ülésen mint házigazda Havasi Bálint főigazgató köszöntötte a közönséget. Beszédében visszautalt arra, hogy sokáig a történelmi események sodrában szinte csak férfi vezetőket, államférfiakat, vezéreket és politikusokat említettek az írások, a történelem amolyan “férfi mulatság” volt. Az utóbbi idők kutatásai viszont ráirányították a figyelmet a nőkre, akik között voltak olyanok, akik kivívták maguknak a függetlenséget és képesek voltak környezetük életét befolyásolni.
A rendezvényen Balaicz Zoltán polgármester beszédében kiemelte a múzeum tavalyi díjnyertes Nőnek lenni akkor… című nőtörténeti kiállítását, ami szintén elősegítette azt, hogy felfigyeljenek a városlakók olyan hölgyekre, akik mertek nagyot álmodni, akik munkájuk révén elismert tagjai lettek a társadalomnak. A közeljövőben a város tervezi, hogy három nőnek – Háry Emma költőnőnek, dr. Kovács Malvin doktornőnek és Grész Irma egykori iskola-igazgatónőnek – emléket, köztéri alkotást állít.
A konferencián Béres Katalin történész elnökölt és először Simmer Lívia régészt kérte fel előadása megtartására. Főmuzeológus kolléganőnk a “legidősebb egerszegi nőről” mesélt, a lengyeli kultúrából származó 6500 éves Zalaegerszegi Vénusz termékenységszoborról, amit a járműipari tesztpálya területén talált néhány évvel ezelőtt. A földanyát ábrázoló szobrocskát valószínűleg különféle rítusokra használták, amelynek része volt a széttörés vagy megsemmisítés. Ez lehet az oka annak, hogy nem a teljes alak maradt az utókorra.
Dr. Kulcsár Bálint főlevéltáros egy 19. századi rendhagyó női sorsot mutatott be Bakonyi Erzsébet személyében, aki a 19. század eleji társadalmi elvárásait átlépve lett pénzkereső és önálló jogán zalaegerszegi adózó. Bekő Tamás levéltáros asszisztens a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének zalaegerszegi elnökéről, Barthelmes Walterné Skublics Celine életútjáról és a kommunista hatalomátvétel utáni megpróbáltatásairól beszélt. Megyeri Anna történész a hat Grész nővér történetét ismertette, akiket szüleik taníttattak és a 20. század eleji város polgári „dolgozó nőinek” a táborát erősítették. Gizella, Ilus, Malvin, Elza, Irma és Paula mindannyian műveltek és hivatásukat szerető polgárként élték a zalaegerszegi mindennapjaikat. Simon Beáta levéltári könyvtáros a 19-20. századi női kereskedelmi szaktanfolyamokról, Kiss Nóra etnográfus a két világháború közötti védőnői hálózatról, Bojt-Tóth Orsolya levéltáros a városi nőtanácsról, Erős Krisztina történész pedig a szocialista korszak zalaegerszegi varrónőinek mindennapjairól tartott előadást.
A konferencián elhangzottak a tervek szerint az Zalaegerszegi Füzetek könyvsorozat részeként hamarosan nyomtatott formában is elérhetők lesznek.
