A Petőfi utcába szerveztük azt a várostörténeti sétát, aminek a házigazdája Megyeri Anna történész volt. Nem érkezett egyedül, vendégelőadókat is hívott, Pánczél Petra kulturális újságírót és Czeglédy András építészt. A Petőfi utca – házak, emberek, történetek című rendezvényre sokan voltak kíváncsiak.
Tudták, hogy a Petőfi utcát régen Keresztutcának hívták? Ha szemléletesen akarjuk ezt elmesélni, úgy képzeljük el, hogy annak idején a belváros több párhuzamos utcából állt, ez az utca viszont éppen merőlegesen futott a meglévőkre, pontosan keresztbe. Költőfejedelmünk nevét csak 1903-ban adták neki.
A várostörténeti séta során a történész vezetésével elhaladt a csoport a régi Szent József Szeretetotthon előtt, ahol korábban a város idős, beteg szegényei kerültek emberséges körülmények közé, és az egykori Katolikus Kultúrház mellett is, amit ma önkiszolgáló étteremként ismerünk. Pedig 1914-ben a Katolikus Legényegylet székházának épült, majd a Katolikus Hitközség otthona lett. Zalaegerszeg fiatal plébánosa, Pehm József pezsgő egyleti életet szervezett ide, itt működtek a régi és az általa alapított hitbuzgalmi, jótékonysági és kulturális egyesületek. A ház az 1920-as évekre kicsinek bizonyult, bővíteni kellett. Ekkor alakították ki a nagyteremben lévő színpadot, és számtalan ismeretterjesztő eladást, bált, tánciskolát, koncertet tartottak az épületben. A ház mögött telente korcsolyapályát nyitottak. A háború után ide költözött a város mozija, majd 1964-től folyamatosan vendéglátóhelyként szolgál.
Czeglédy András építész a volt OTI-székházról mesélt, ma itt székel a Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamara. Beszámolt arról is, hogy a legújabb felújítás során sajnos eltűnt a ház karakterét adó vörös homokkőből épített kerítés, illetve lábazat.
A séta során szóba jött a Vadász György építész által tervezett Csipkeház. Az épületegyüttes első elemét 1974-ben építették, és ne felejtsük el, a köznyelv alkotta meg a nevét az erkélykorlátok hullámzó csipkemintát idéző vonalvezetése miatt. A mai napig játékos és üde színfoltjai ezek a házak a belvárosnak. A jellegzetes, eredeti fehér, sötétkék és terrakotta színek még mindig dominálnak a vakolt homlokzatokon.
Pánczél Petra újságíró a belváros egyik legmagasabb, kilencemeletes, liftes lakóházáról mesélt. Az 1966-ban épült toronyház a Petőfi-Kossuth utca találkozásánál található, de a ház nem is a magasságáról, sokkal inkább a földszintjén lévő Tulipán presszóról volt híres, majd inkább hírhedt.
A belvárosi séta a Petőfi-Ady utca sarkán lévő szecessziós motívumokkal díszített lakóháznál ért véget. Az épület 1904-ben épült Morandini Tamás építész tervei nyomán, és a többszöri átalakítás után szerencsére velünk maradtak a lepkét formázó bejárati kapu, az erkélyen lévő és a homlokzaton kialakított jellegzetes díszek.
A séta jövőre is folytatódik, a tervek szerint innen, az Ady utcáról indul az alkalmi turistacsoport felfedezni saját városának kulturális örökségeit.
