2026. június 22-én, 92 éves korában elhunyt Németh János Kossuth- (2014) és Munkácsy-díjas (1970) keramikus, a Nemzet Művésze (2014), az MMA rendes tagja (2013), Zalaegerszeg (1994) és Zala Vármegye Díszpolgára (2014). Halála a város művészeti életében nehezen betölthető űrt hagyott maga után, jelenléte, bölcs megszólalásai, és mindenekelőtt a közönség részéről mindig kíváncsian várt új alkotásai sokáig hiányozni fognak.
A későbbi művész 1934. március 16-án, Zalaegerszegen született, első gyermekkori élményei a családi keramikus hagyományokhoz, nagyapja, Németh Gábor kályhagyárához kötődnek. Pályáját is ebben az 1945 után államosított, Zalaegerszegi Cserépkályhagyárnak átnevezett üzemben kezdte, majd az Iparművészeti Főiskola elvégzését (1958) követően itt is folytatta. 1969-től alkotott szabadfoglalkozású művészként, s ekkor már sorra kapta jelentős köztéri megrendeléseit nem csak itthon, de külföldön, Helsinkiben (FIN), Canberrában (AUS) és Krosnóban (PL) is. Számos rangos csoportos kiállításon vett részt, s az első, 1960-as a Göcseji Múzeumban rendezett egyéni kiállítása után mintegy nyolcvan továbbin mutatta be alkotásait határainkon innen és túl. Művészetét a legrangosabb kitüntetésekkel ismerték el. Egész életében Zalaegerszegen élt, műterme a városi és az országos értelmiség egyik találkozópontja volt.
Németh János a kortárs magyar kerámiaművészet kiemelkedő, Európa számos pontján ismert, Zala megyében emblematikus alakja volt. Ujjaiban évszázadok formáit őrizte, edényei, figuráinak részletei az ősi technikát tovább éltető fazekaskorongon készültek. Művészete hallatlanul egyéni, és karakterisztikus módon hordozza azt a tematikát, amely az ősi magyar hiedelemvilág számos elemét őrző népi világlátásra, egyszersmind az európai, ezen belül elsősorban a keresztény kultúrkörre támaszkodik.
Stílusának kialakítása során szinte minden nagy korszak művészetében megtalálta a számára fontos, adaptálható elemeket, a gyökerekhez való ragaszkodás azonban számára egyértelmű volt. A szellemi kincsestára alapvető rétegét a népi kultúra alkotja. Göcsej föld- és erdőszagú, titkokat rejtő, legendákkal átszőtt dombjainak népművészete és hitvilága, az itt lakó emberek generációk hosszú során át felhalmozott életszeretete és bölcsessége.
Németh János megtanulta tőlük, hogy a tűnő időt megragadni egyre kevésbé képes világunkban is vannak állandó értékek, amelyek felettünk állnak. Számára a népi ábrázolóművészet nem egyszerűen valamiféle formai megújulás forrása, hanem egy nagyon is konkrét, generációk tucatjainak gondolkozását őrző, minden lényegi kérdésre választ adó világlátás képi lecsapódása.
Művészi világa ugyanúgy magába foglalja az ősi magyar és az arra rárétegződő keresztény világkép elemeit és a magyar mondakincset, mint az egyiptomi vagy a görög mitológia egyes töredékeit, továbbá a 20. századi (kis)városi folklór számos vonatkozását. Békésen megfér egymás mellett a csodaszarvas, az Európát elrabló Zeusz-bika, Keresztelő Szent János vagy Szent Ferenc alakja, valamint a frivolan vaskos pucér nőszemély, a munkában megfáradt parasztember vagy a mézeskalács huszár motívuma. Egyes figurái gyakran különböző kultúrkörök jelképeiként is értékelhetők, vagy úgy is mondhatjuk, hogy többféle jelentésréteget is hordoznak. Németh János Ádámja és Évája így ugyanúgy Ízisz és Ozirisz, Ámor és Psziché, mint göcseji parasztember és parasztasszony is egyszerre, vaskosan ízes formában megjelenő örök férfi és örök nő.
Németh János reliefdíszes fazekasremekei, faliképei, dísztányérjai, profán- és szentfigurái, állatalakjai között évezredek emberi hitvilága és megtapasztalása elevenedik meg a mindennapok bölcsességével keveredve. Minden figurája és motívuma, olyan, hogy – bár különböző népek kultúrájából emelte át őket – akár a népművészetből is származhatna. Tartalmával, jelképiségével beleillik annak gondolatrendszerébe, formai kialakítása pedig látszólag teljesen adekvát a népművészet komponálásmódjával. És az így már meggyőződése szerint nem egy közegét vesztett, kiüresedett, puszta dekorációként vegetáló tradíció többé, hanem ma is aktuális, a napjaink emberét is megszólítani képes, sőt, annak felszínes mindennapjain túlmutató, életerős vizuális forrás.
Németh Jánosban nem csupán egy nagy művészt vesztettünk el, hanem egy olyan embert, akit aktív közéleti jelenléte, barátságos közvetlensége, nyitottsága, jó kedélye és emberi bölcsessége következtében szinte minden zalaegerszegi ismert. Alkotásaival rendre találkozhatunk mind városunk, mind távolabbi települések közterein, vagy a Göcseji Múzeumban lévő állandó kiállításán. Emlékét híven megőrizni és ápolni elemi kötelességünknek tartjuk.
Kedves János, nyugodj békében! Sit tibi terra levis!
Kostyál László
Németh János szakmai életrajza:
1934 Zalaegerszegen született
1958 A budapesti Iparművészeti Főiskola Kerámia Szakán diplomázott, Gádor István és Borsos Miklós tanítványaként, ezt követően szülővárosában, a Zalakerámia gyárban kezdett dolgozni.
1961 első kiállítása, Zalaegerszegen
1969-től szabadfoglalkozású művész, Zalaegerszegen él és alkot.
1970 Munkácsy-díj
Első nagy, 35 négyzetméteres köztéri megbízása Harkányfürdőn
1976 Önálló kiállítás, Budapest, Műcsarnok
1978 Érdemes Művész
1980 Kulturális Minisztérium Nívódíja
1988 Önálló kiállítás, Budapest, Vigadó
1990 Canberrai magyar nagykövetség fogadótermének domborműve
1994 Zalaegerszeg Város Díszpolgára
1996 Gádor István-díj
2005 Pro Arte Hungarica-díj
2008 Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje
2010 Állandó kiállítás, Göcseji Múzeum
2013 A Magyar Művészeti Akadémia tagja
2014 Kossuth-díj
A Nemzet Művésze
Zala megye Díszpolgára
2016 Önálló kiállítás, Budapest, Vigadó Galéria
2022-től a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban újra látható a 2018-ban az épület felújítása miatt átmenetileg bezárt, az életmű egészét bemutató állandó kiállítás újra rendezett, kibővített változata.
Műveit Magyarországon és külföldön számos csoportos és mintegy nyolcvan egyéni kiállításon mutatták be. Lengyelországban korábban Krosnóban és Krakkóban mutatkozott be.
