What a wonderful world… A terembe belépve Louis Armstrong énekhangja köszöntötte a vendégeket. Gácsi Mihály egyik kedvenc előadóművésze volt az amerikai dzsessztrombitás és énekes, számtalan alkalommal a műteremben ez a dallam töltötte be a teret, ilyen hangulatban szeretett alkotni.
A kiállítás kurátora, dr. Kostyál László köszöntötte a közönséget, majd mesélt a grafikusművész életének néhány fontos állomásáról. Habár Budapesten született, igazi alföldi embernek tartotta magát. A szívének kedves város Szolnok volt, ahol nagyszerű barátságokat kötött, művészete teljes volt, a Szolnoki Művésztelep ikonikus alakjaként ismerték. Családos ember lévén azonban el kellett ismernie, hogy a lakhatási viszonyok közel sem voltak ideálisak, így székhelyét Hódmezővásárhelyre tette. Kevés időt töltött itt Gácsi, nem tudta megszeretni a várost, olyan műtermet kapott, ahol még nappal is lámpafénynél kellett dolgoznia. Egyetlen pozitív élményként említette később azt, hogy ebben az időszakban kapta meg tevékenységéért és magas kvalitású művészetéért a Kossuth-díjat.
Zalaegerszegre pályázat útján került 1986-ban a páterdombi művészlakások meghirdetése után. Szokatlan volt neki a dimbes-dombos táj, de érezte, hogy elismerik itt. Humoros, barátságos természete könnyen ismertté tette a városban. Művészete kiteljesedett, hosszú idő után a grafikai művek mellett ismét elkezdett festeni.
A közönség a rendezvényen még nem látott alkotásokat is szemügyre vehetett, azokat a festményeket, amelyeket a zalaegerszegi évek inspiráltak, amelyek amúgy nem a mostani kiállítás részei voltak. A művészettörténész beavatta a vendégeket a kiállítás koncepciójába, Gácsi lelkéből fakadó világszemléletébe, a civilizációs kritikák mélységébe és a művésszel való személyes találkozásuk kulisszatitkaiba.
A kiállítástól pezsgős koccintással búcsúztunk… és közben szólt a Hello Dolly.
