2021 nyarán végeztem a Pécsi Tudományegyetem Régészet mesterszakán római koros régészként, mely után szülővárosom intézményéhez, a Göcseji Múzeumhoz kerültem. Izgatottan vártam, hogy a terepi munkák során mikor találkozom először a római korhoz köthető leletanyaggal.
A 2021-es év próbafeltárásai során számtalan időszakkal és leletanyaggal találkoztunk. Az év őszén, az akkor még tervezett M76-os gyorsforgalmi út építéséhez kapcsolódóan végeztünk feltárásokat több szakaszon, több lelőhelyen. Az egyik ilyen volt az Alsópáhok, Tóaljai-dűlő II (96733) régészeti lelőhely, mely Zala vármegyében, Alsópáhok és Sármellék között található. Az Orha Zoltán vezette ásatás egyik legjelentősebb felfedezése volt a lelőhely nyugati végében elhelyezkedő domb tetején előkerült római kori temetőrészlet három sírja (melyek közelében egy évvel később további három került elő). A lelőhely illeszkedik a környékbeli, Kis-Balaton környéki római lelőhelyekben és villákban gazdag topográfiába.
A temetkezés (3.sír, 123.STR), melyben az üvegurna napvilágot látott, igazán különleges, hiszen az érdekessége, hogy a jelenség egy őskori gödörbe lett beleásva. A sír rítusa alapján szórthamvas temetkezés, a sírföldben elszórtan kalcinált csontokat találtunk. A leletekben gazdag temetkezés délkeleti részét bontottuk, hogy az objektum szélét megtaláljuk, amikor is egy világoskékes zöld színű tárgyat vettünk észre.
Az aprólékos bontás után láthatóvá vált, hogy az egy szinte teljesen ép peremű üvegurna (Lazar 7.2.4. típus) volt. A tárgy természetesen délután, a nap végén került elő, viszont aznap nem bántuk a túlórát. Gondosan becsomagoltuk és bevittük a múzeumba ezt az igazán ritka leletet. Ám a meglepetés itt még nem ért véget, hiszen hónapokkal később, a restaurálás során az üvegurna belsejében, a benne lévő földben, egy üvegfiolát (Lazar 8.6.5. típus) találtunk.
Pannoniában a rómaiak honosították meg az üveggyártást, így a terület importra szorult mindaddig, amíg itt műhelyi szinten nem kezdődött el a gyártás. Az üvegurnás temetkezések egyértelműen itáliai szokásokra vezethetők vissza, akárcsak az illatszeres edények megléte. Összességében az Alsópáhokon 2021-ben és 2022-ben feltárt temetőrészlet a sírok gazdag mellékletei és kultúrtörténeti vonatkozásai (de főképp a 2022-es feltárás során talált terra sigillata mellékletek) alapján a Flavius-kortól (70–80-as évek) a II. század második feléig, esetleg a végéig lehetett használatban. Mindemellett a sírokhoz tartozó teljes temető, feltehetőleg további sírjai árnyalhatják a képet, adott esetben kitolva a temető használati idejére vonatkozó feltételezésünk.
.
Üvegurna (3.sír – 123.STR – 2.melléklet): gömbös testű, rövid nyakkal ellátott, halványkék színű urna. A kifelé hajló lekerített pereme vízszintesen áll, rajta finom borda, az alját visszafordították, hogy nyolcas alakot formázzon. Alja homorú, enyhén benyomott. Mérete: magasság=19,6 cm; peremátmérő=18,3 cm; talpátmérő=11,0 cm.
Üvegfiola/Balsamarium (3.sír – 123.STR – 8.melléklet): az üvegurnából került elő a restaurálás során. Kónikus testű, hosszú hengernyakú, kékeszöld színű üveg illatszeres edény. Pereme tölcséresen kihajló, melegen lekerekített. Alja enyhén benyomott. Mérete: magasság=8,0 cm; peremátmérő=1,9 cm; talpátmérő=2,8 cm
.
Fotó: Németh Roland
Üvegurnát restaurálta: Jordán György (Balatoni Múzeum, Keszthely)
Publikálva:
Németh Roland – Havasi Bálint: Koracsászárkori temetkezések Alsópáhok határában. In: Kiss Nóra (szerk): Zalai Múzeum 27. Közlemények Zala Megye Múzeumaiból. Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg, 2024. 359-390.
Válogatott irodalom:
Barkóczi László: Pannonische Glasfunde in Ungarn 1988.
Lazar, Irena: The Glass of Slovenia. Opera Instituti Archaeologici Sloveniae 7. 2003.
Isings, Clasina: Roman Glass from dated finds. JB Wolters. Groningen, 1957.
