„Gróf Széchenyi István a Versenezés előmozdítására.” 1830-ban ajánlotta fel gróf Széchenyi István a hazai lóversenyzés támogatására azt a Széchenyi-kard néven ismert versenydíjat, amely ma a Göcseji Múzeum egyik legértékesebb darabja.
A lóversenyzés évkönyvei, a Gyepkönyvek szerint „Ér 100 aranyat. Hüvelye aranyba foglalt bíbor bársony: vasán ezen vers: Engem erő szüle, nyer’ s egyedül az bírhat, azért győzz.” E buzdító mondatot Kisfaludy Károly költő fogalmazta rá. A kard markolatgerincén a felajánlóra vonatkozó felirat is olvasható: „Gróf Széchenyi István a Versenezés előmozdítására.”
A szablyáért 4 angol mérföldet, azaz 6436 m-t kellett megtennie az indulóknak. Minden ló futhatott érte fajtájától, nemétől, származásától függetlenül. Mivel vándordíj volt, csak a következő futtatásig maradt a nyertes tulajdonában, ezért pénzdíj is járt mellé, amit a kihívók 30 arany lefizetésével maguk adtak össze.
A kardért rendezett első futásra 1830. jún. 9-én került sor, amelyet herceg Liechtenstein Vencel Netherby nevű 4 éves angol telivérje nyert meg. Következő tulajdonosa gróf Sándor Móric, az „ördöglovas” lett. A Széchenyi-kard azonban nem volt túl népszerű a lótenyésztő arisztokrácia körében, mert nem igazán akadt kihívója a nyertesnek. Valószínűleg az előre lefizetendő 30 arany tartotta vissza a versenyzőket.
Az 1840-es évekre csökkent a pesti lóversenyek népszerűsége, már csak az igazán nagy értékű díjakért indultak a versenyzők, ezért 1846-ban a Széchenyi-kard egy másikkal együtt „A dijak sorábul… kihagyattak.” A család tulajdonából Széchenyi dédunokája, Teleki Béla zalai főispán 1944 októberében a vármegye levéltárába menekítette. Innen került 1960-ban a Göcseji Múzeumba.
