A Dél-Dunántúlon 1850–1880 között élte a virágkorát a hímzéssel, bőrrátétes díszekkel gazdagon cifrázott női ködmön viselése. A Somogyban és Zalában élő horvátok is szívesen viselték a dúsan hímzett színes ködmönöket, így juthatott el Molnáriba is ez az 1860 körül készült somogyi női ködmön, ahonnan végül a Göcseji Múzeumba került 1958-ban.
Mi a ködmön?
A ködmön hosszú ujjú, rövid derekú, gyapjúval bélelt, vagyis szőrmés oldalával befelé fordított juh- vagy báránybőrből készített téli felsőruha. A ködmönt a lányok kelengyéjük részeként a szüleiktől vagy fiatalasszony korukban a férjüktől kapták. A cifra ködmön nagyon drága volt, az asszonyok egész életére szólt, ezért feltétlenül meg kellett szerezni. Egy 1598-as egerszegi forrás szerint egy „szép” női ködmön 3 forint 50 dénárba került, ami drágább volt, mint egy lószerszám és három pár szattyáncsizmát lehetett venni az árából. A ködmönt az asszonyok gondosan őrizték, majd leányuk örökölte meg tőlük. A 20. század legelső éveiben még éltek olyan idős asszonyok, akik hideg időben kabátként viselték a díszes ködmönt.
Alapanyaga
A ködmönöket bárány vagy juh szőrmés bőréből készítették. Az alapanyagául szolgáló báránybőröket természetes anyagokkal: fakéreg-kivonatokkal, gubacs, cserszömörce vagy taplógomba kifőzött levével barnára festették. Ugyancsak festettek voltak azok a rátétbőrök, irhák és sallangok amelyekkel a ködmön felületét díszítették. A 19. század közepén selyemfonallal, a század végén pedig a merinó juh finomabb, puhább gyapjából készült olcsóbb fonallal hímezték a női ködmönöket.
A ködmön szabása és díszítése
A női ködmönök általában karcsúsított, ívelt szabásúak voltak, amelyet császárvágásnak neveztek. Ezt a biedermeier és rokokó stílusjegyet a 19. századi nemesi viseletből vették át a szűcsök. A 19. század közepén teljesedett ki a szűcsök díszítő munkája és ennek köszönhetően a nők körében is divatossá váltak a dúsan hímzett ködmönök.
A szűcsök először a ködmön két ujját szabták ki a bőrből, amelyet végig kihímeztek, aljára rátétbőrt applikáltak, a szélét pedig prémmel szegték. A ködmön mellény részét több darab, ráadásul eltérő minőségű bőrből varrták, szinte toldozták egybe, a bundás oldalával befelé fordították, kívül pedig látszódott a sok varrás. Ezeket a varrásokat fedték el – és erősítették meg – a szűcsök az irharátétekkel, bőrcsíkokkal és sűrű hímzésekkel, amelyek szinte az egész felületet kitöltötték.
A ködmön hátán jellegzetes ötszög alakot formált a dús díszítés. Az irharátétek úgy készültek, hogy a szűcs pirosra festett szattyánbőrből ollóval kivágta a burjánzó mintát, majd a színes bőrrátétet apró öltéssel rávarrta a ködmönre. Szironyozás, vagyis színesre festett, felhasogatott bőrcsíkokból készült cakkos szélű és áttört mintájú díszítés szegélyezi a ködmönt, a fekete prémszegély pedig tovább emeli az ünnepélyes megjelenést. A ködmön elöl három bőrgombbal záródik, a nyakánál pedig két bőr pomponnal lehet megkötni. Az itt látható ködmönön a gazdag virágmotívumokat 12 különböző színű fonallal hímezték ki. A levelek és szárak két színnel, egy sötétebb és egy világosabb árnyalatú zöld színnel készültek, amely a régi magyar úrihímzésre és az oszmán-török hímzésre volt jellemző.
A fotón a somogyi női ködmön eleje, háta és részlete látható.
A ködmönt a Göcseji Múzeum restaurátora, Szabolcs Péterné Takács Ágnes restaurálta 1979-ben.
