Képzeljünk el egy apró ezüst darabot, amely közel kétezer évvel ezelőtt került ki egy római verdéből. Talán egy római katona zsoldjával jutott el Pannonia provinciába, vagy egy kereskedő vihette magával a Borostyánkő-úton – majd évszázadokra eltűnt a történelem forgatagában. Mígnem egyszer, egy csendes zalai településen (az egykori római Sallában) egy ásatáson újra napvilágot látott. Ez az apró tárgy nem csupán egy ezüst pénzérme, hanem az ókor egyik propagandaeszköze volt: a császár hatalmának és dicsőségének hirdetője.
Miért különleges és fontos régészeti források az érmek?
A numizmatika, mint az érmékkel foglalkozó tudomány, a régészet egyik legfőbb segédtudománya. Az érmék forgalomban töltött idejének meghatározása azonban összetett feladat. Viszont a datálás során gyakran ezek számítanak az egyik leginkább megbízható kiindulópontnak. A római császárkori érmék például pontosan keltezhetők, főként a rajtuk szereplő császárok írott forrásokból ismert uralkodási ideje szerint, de időnként még évre pontosan is keltezhetők az uralkodói címek vagy kitüntető jelzők alapján. A római érmék egyértelműen a császári hatalom szimbólumai voltak, magukban hordozták az uralkodó politikai üzenetét.
Az érmék „üzenete”
Az éremverés a gazdasági szerepe mellett a politika egyik legfontosabb eszközévé is vált, amely a mai értelemben vett sajtó szerepét is betöltötte. Ezt kihasználva használták propagandisztikus célokra a császárok, hiszen ezzel az eszközzel hirdették a sikereiket, politikai tevékenységüket, de legfőképp a saját portréjukat. Megjelentek olyan ábrázolások, melyeken a család és a dinasztia szerepel, utalva a dicső ősökre, illetve bemutatásra került a jövendőbeli utód is. Általános szimbólum a győzelmet hirdető érmék, ahol a győztes uralkodót, vagy a legyőzött népeket ábrázolják.
Septimius Severus császár ezüst denariusa
A kiválasztott érme a mai Zalalövőn, a római kori Sallában került elő. Az előlapon a 193–211 között uralkodott Septimius Severus császár figyelhető meg ezen a Rómában vert pénzen. Felső-Pannonia helytartójaként, a pannoniai legiok támogatásával szerezte meg a hatalmat. Az érem a Kr. u. 201–210 közötti időszakból származik, és rendkívül ritkának számít, hiszen két portrét is ábrázol a hátoldalán, ahol két fia, Caracalla és Geta látható rajt. Az olyan érmék, amelyeken több portré is szerepel, rendkívül ritkának számítanak. Ezek az éremtípusok különösen fontos üzenetet is hordoztak: a hátlap felirata a hatalom örökkévalóságát, a család erejét hangsúlyozza.
Ha ma kézbe vesszük ezt az érmét, aligha gondolnánk, milyen sötét történet rejlik mögötte. Septimius Severus 211-ben bekövetkezett halálát követően Caracalla és Geta közösen léptek a császári cím birtokába, ám köztük egyre fokozódott az ellenségeskedés. A két trónörökös közül Caracalla nem sokkal később – hataloméhségtől vezérelve – megölette Getát, majd testvére halála után egyedüli császárként uralkodott 211 és 217 között.
Érem leírása
Septimius Severus denarius
Referencia: RIC I Sept. Sev. 252. – BMC/RE. 308. – FB/84/626
Verde: Róma, Kr.u. 201–210.
Előlap: Septimius Severus szakállas, babérkoszorús jobb oldalra néző feje (SEVERVS – PIVS AVG. = Severus Pius Augustus)
Hátlap: Két egymással szembenéző fej: bal oldalt, jobbra fordulva babérkoszorús Caracalla, illetve jobb oldalt, balra fordulva a fedetlen fejű Geta. (AETERNIT IMPERI. = A Birodalom örökkévalósága)
Érem leltári száma: Z.1986.8.16.
Lelőhely: Zalalövő (Salla)
Fotók: Németh Roland
Válogatott irodalom:
Száraz Csilla – Vándor László – Redő Ferenc – Szőke Béla Miklós – Kvassay Judit: Központok a Zala mentén. Katalógus. Zalaegerszeg, 2002.
Redő Ferenc: Éremforgalom Sallában. Zalalövő öröksége 5. Zalalövő, 2007.
Gesztelyi Tamás – Varga Teréz (szerk.): Római polgárok és uralkodók képi üzenetei. Debrecen. 2007.
Németh Roland: A római érem két oldalán, avagy mit üzennek az éremképek? In: III. Móra Interdiszciplináris Kárpát-medencei Szakkollégiumi Konferencia – Szakkollégiumi füzetek 8.; a Móra Ferenc Szakkollégium évkönyve, 2020. 53–62.
