A gyermekviselet sokáig a felnőttek kicsinyített mása volt, csak a 19. század második felétől beszélhetünk külön gyermekdivatról, ekkor már a kényelmi szempontokat is figyelembe vették, a gyermekek ruhájának szabását már koruknak megfelelően alakították. Természetesen a ruha anyaga jól utalt viselőjének társadalmi rangjára és az alkalomra is, melyre felvették.
Milyen ruhában jártak a gyerekek a két világháború közötti időszakban?
A kislányokat sokszor fodros, csipkés ruhába öltöztették, hajukat lokniba sütötték. A kisfiúk rövid, vagy térdig érő nadrágot kaptak, hozzá illő egy- vagy kétsoros kabáttal, sapkával. A galléros rövid vagy hosszú ujjú inghez kötött mellényt is viseltek. Bőr bokacipőjük gombos vagy fűzős volt. A matróz ruha különösen divatosnak számított. Mondhatjuk, soha nem ment ki a divatból azóta sem. Elsősorban ünneplő ruhaként használták mind a fiúknál mind a lányoknál.
A matróz ruha
A Göcseji Múzeum gyűjteményében található sötétkék gyapjúszövetből készült kisfiú ruha egy óvodás korú gyermek ruházata volt. Az ilyen típusú ruhát óvodai ünnepélyeken, egyházi és családi ünnepeken viselték a kisgyerekek. A két részből álló viselet egy matróz típusú felsőrészből és hozzátartozó rövidnadrágból áll. A korszakban a fiúk egészen ifjú korukig rövid vagy térdig érő nadrágot viseltek, többnyire hosszú szárú zoknival. A két világháború között (valószínű az 1930-as évek második fele) szabóval varratott kis ruha igazi elnyűhetetlen darab volt, hiszen anyagát is úgy tervezték, hogy igazán strapabíró legyen, több generációt is kiszolgáljon.
Generációról generációra
Az ajándékozó tulajdonos maga is a bátyjától örökölte a ruhadarabot, hiszen többször felhajtották és leengedték a nadrág szárát. Néhány helyen foltozták is az anyagot, amiből arra következtethetünk, hogy bár a korszakban megkövetelték, hogy a gyermekek vigyázzanak a ruhájukra, ez nem mindig sikerült és magán viseli a “véletlen” csintalanságok nyomait.
Fotó: Nagy Bandika az Ady utcai óvoda udvarán kerékpározik matróz ruhájában (1941)
