Dedinszky János geológus 1989-ben a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban Gellénházáról régészeti leletek előfordulásáról tett bejelentést. Dedinszky János, Gellénházán mindenki Dedi bácsija, mosolygós, régi nagy tanító és mesélő volt, aki a helyi gyerekekkel ismertette meg a történelem egy-egy kis szeletét, sőt, még madártani szakkört és kis madárkórházat is fenntartott, hogy szélesítse az iskolások ismereteit. Szeretettel emlékezem rá. Gellénházán az ő leletbejelentése után kezdtük meg a feltárásokat a következő évben, majd ezek tervásatásként évekig folytatódtak.
A lelőhely nagyon szép környezetben fekszik közel a településhez, a Gellénházi patak partján, egy hosszan elnyúló dombhát déli lejtőjén. Még ma is több forrás fakad a közelben, így emberi megtelepedésre kiválóan alkalmas hely és ezt az újkőkortól – más szóval a neolitikumtól – kezdve több korszakban, mondhatjuk, napjainkig ki is használták.
Az itt megtelepedő legkorábbi népesség a neolitikumon belül is a legkorábbi időszakot, az ún. Starčevo-kultúrát képviseli, amely a délkelet-európai csípettdíszes kultúrkör (a csípettdísz egy kerámia-díszítésfajta neve) egyik Kárpát-medencei ága és amely az i. e. 7. évezredben telepedett meg a Dunántúlon. A gellénházi lelőhely ennek a kultúrának, általa az egész csípettdíszes kultúrkörnek a legészakibb előfordulása. Felfedezésekor nagy meglepetést jelentett a kutatók számára.
Számos települési jelenséget, hulladékgödröt tártunk fel itt nagy mennyiségű leletanyaggal. A kerámialeletek között nem mindennapiak is vannak, a Göcseji Múzeum őrzi valamennyit. Az egyszerű égetett agyagból készült edénytöredékeken kívül több kultusztárgyé is napvilágra került, így oltároké és egy idolé is, mely utóbbi egy meglehetősen ritkán előforduló lelettípust képvisel.
Az idol az ősrégészetben istenként tisztelt szobrot jelent. Esetünkben istennőről van szó: a két kis melle és a szobrocska méretéhez képest nagyméretű far termékenységi szimbólumok. A fej és a lábak letörtek, a karokat nem ábrázolták. A töredék mindössze 5,8 cm magas, legnagyobb szélessége 4,7 cm, vastagsága 4,1 cm.
Ezt a leletet több helyen publikáltam. Minden említésénél kedves professzoromra, Dr. Trogmayer Ottóra, a szegedi Móra Ferenc Múzeum egykori igazgatójára gondolok, akinek egyetemi oktatóként akkora karizmája volt, hogy számos régészhallgatóval, köztük velem is gyorsan megszerettette a régészeten belül a saját kutatási területét, a neolitikumot, tovább finomítva: annak legkorábbi szakaszát.
Gellénházán természetesen több régészeti lelőhelyet azonosított a kutatás. Közülük a fenti a csípettdíszes kultúrkörben elfoglalt legészakibb fekvésénél fogva megismertette Gellénháza nevét nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi újkőkor-kutatással is. Így maga az idol a 75 éves Göcseji Múzeum régészeti gyűjteményének egyik büszkesége volt és remélem, sokáig az is marad.
Dr. H. Simon Katalin régész
