A tavasz megünneplése minden népnél megtalálható volt valamilyen formában: nálunk a legjellegzetesebb szokás a pünkösdi király- és királynéválasztás volt, amely a tavasz eljövetelét, a termékenységet jelképezte. Az egyház a tavaszi virágzást a Szentlélek ajándékaként hirdette híveinek. A néphiedelem a Pünkösd hajnalán szedett növényeknek különleges, gyógyító hatást is tulajdonított. Most ezekből a Pünkösdhöz kötődő virágokból gyűjtöttünk össze egy csokorra valót.
Zöldág
Pünkösd a zöld ággal, vagyis a tavasz jelképével való díszítés legjelentősebb ideje volt: nyírfa-, gyümölcsfa- és főleg bodzaágakat tűztek a házakra, kerítésekre, istállóajtókra. Az ünnep jelképeként és a boszorkányok, gonosz szellemek elhárításának céljából kerültek az ablakba és a kapukra is a zöldellő ágakból. A Szeged környéki tanyákon azért tűzték ki az ágakat, hogy a mennykő, vagyis Isten haragja elkerülje a házat.
Bodza
Pünkösd hajnalán Göcsejben bodzavirágot szedtek, amelyet később torokfájás és szélhűdés ellen használtak fel, Szeged környékén pedig bodzaággal díszítették fel a kerítést, sőt a vízimalmokat és a hajókat is. Az ünnepek után eltették a bodza virágát és levelet – sok helyen a szentképek mellé is tűzték – és szükség esetén gyógyteát főztek belőle.
Pünkösdi rózsa
Pünkösd közismert jelképe a szirmait májusban kibontó, színpompás pünkösdi rózsa. (fotó) Az Alpokból ill. a Nyugat-Balkánról eredő növényt az ókori görögök és rómaiak fontos gyógynövényként tartották számon. Fontos szerepet tölt be a hagyományos távol-keleti gyógyászatban is. A pünkösdi rózsa a magyar parasztkertekbe a 19. században került be, valószínűleg német közvetítéssel. A lányok a mosdóvizükbe szórták a pünkösdi rózsa szirmát, hogy szépek és egészségesek legyenek, Göcsejben pedig a pünkösdi rózsa levelét megszárították és a beteg tehenet gyógyították vele.
