Június 29. a magyar kalendárium egyik jeles napja, amelyet hagyományosan az aratás kezdetének tartottak. A néphagyomány szerint ezen a napon megszakad a búza töve, vagyis már nem érik tovább, így le lehet aratni. E napon sok helyen tartottak szentmisét az aratóknak, ahol a pap megáldotta a munkaeszközöket is, hogy az aratók fáradozásait áldás kísérje. Az aratás megkezdéséhez nem kapcsolódtak különösebb néphagyományok, hiszen a hangsúly a munkára helyeződött, viszont Sarlós Boldogasszony napján már több kultikus hagyománnyal találkozhatunk.
Az aratás hagyományos szerszáma a sarló volt: még a 20. század első felében is ezzel aratták a rozsot és a zabot, hogy szalmájukat fel tudják használni tetőfedésre és különböző formájú tárolóedények készítésére. A 19. század második felétől a gabonakonjunktúrának köszönhetően Magyarországon is erőteljesen terjedni kezdett a kaszával történő aratás, amely a következő századra szinte az egész országban felváltotta a sarló használatát. A 20. század közepére egész Európában hasonló módon zajlott le ez a lényeges eszközváltás.
Ez a nap Péter és Pál apostolok közös ünnepnapja, ugyanis különböző évben, de mindketten június 29-én haltak vértanúhalált.
Szent Péter – eredeti nevén Simon vagy Simeon – testvérével, András apostollal együtt halász volt, így a halászok védőszentjükként tisztelik; sőt, a mennyek országa kulcsainak őrzőjeként a lakatosok patrónusa is. A damaszkuszi úton megtért Szent Pál pedig a misszionáriusok és teológusok védőszentje.
