Zalalövő római kori elődjének, Salla városának a nevét útikönyvekből ismertük már, de a közigazgatásban elfoglalt helyzetét, rangját sokáig egyetlen adatból, egy Horvátországban, Varasdfürdőn (Varaždinske Toplice) előkerült szobortalapzat feliratán olvashattuk csak. A szobrot a gyógyító Minervának állíttatta egy gazdag páciens, aki a fürdő szolgáltatásaival, az egészségi állapotában beállt eredményekkel meg volt elégedve, és ennek így adta jelét.
Lucius Claudius Moderatus, Tiberius fia, a Quirina kerületből, aki a claudiusi colonia Sava¬ria és az aeliusi municipium Salla képviselőtestületének és az Augustus-oltár papi testületének a tagja, teljes jogkörű bíró állította fel a Felséges Minerva szobrát.
A késő utókor innen ismeri Salla teljes nevét: Municipium Aelium Salla. Kiderül belőle számunkra az is, hogy a városnak a municipium rangot Hadrianus császár adta (Aelium), feltehetően 118-ban, pannoniai látogatása során.
1984 tavaszán aztán még egy felirat került elő, amely a város nevét, rangját tartalmazta. Ez a felirat rövidítve említi csak Sallát, és sajnos töredékes is, viszont itt találtuk a zalalövői ásatások során a paplak telkén, és éppen ezért van különös jelentősége.
Fogadalmi oltár, amelyet állítója hálából ajánlott a legjobb és leghatalmasabb Jupiternek, a római főistennek. Az oltár két oldalán lévő faragványok egyértelműen rá vonatkoznak. Egyik oldalon egy villámköteg, a másikon Jupiter madara, a sas látható. Az adományozó nevének egy része is rajta van a kövön: T AVRVS [..] / Xv(ir) valószínűleg sexvir, egy hattagú papi testület – Seviri Augustales – tagja volt. A név még egy Pannoniában talált feliraton olvasható, máshonnan nem ismerjük. Az utolsó kibetűzhető sor tartalmazza a város nevének és rangjának a rövidítését: M(unicipii) SAL(lae) I ?. Alatta csak nagyon halványan látható a szokásos formula rövidítése: V S [L M] (fogadalmát beváltotta szívesen és méltán).
A fontos darab kapcsán kell hálával említenünk Kovács Lajos Bánk tisztelendő atya nevét, aki akkor Zalalövőn teljesített szolgálatot. Ő kezdeményezte az ásatást a paplak telkén, mert bővíteni akarta a plébániát. 1984-ben még nem kötelezte őt törvény erre, de a történelmi múlt iránti tiszteletből felkeresett minket, hogy a tervezett építkezés helyét nézzük meg, nehogy valamilyen megszerezhető adat, vagy értékes lelet kárba vesszen. Természetesen örömmel álltunk rendelkezésre, és 1984 áprilisában néhány munkással megástuk a kérdéses területet.
Találtunk is közmű árkot, kőépülethez tartozó falakat, küszöbbel, ajtónyílással. Sok alaprajzi részlettel gazdagodott az ókori város térképe, és sok tárgyi lelettel gyarapodott a múzeum, elsősorban ezzel az oltárral.
Az áprilisi reggelek olykor igen frissek voltak, néha még fagyott éjszaka, és ezért különösen jól esett az ásató brigád tagjainak, hogy a munkakezdés után fél órával a plébános úr rendszeresen megjelent a paplak ajtajában kezében kis tálcával, megfelelő számú pohárkával, és egy pálinkás butykossal, amiből végig kínálta a munkásokat.
A fizikai és a lelki valónkat is felmelegítette ezzel a figyelmességgel.
Dr. Redő Ferenc régész
