A terra sigillata (magyarul: pecsételt föld/agyag) fényes, vöröses felületű, keményre égetett római edényfajta gyűjtőneve, amelyet általában dombordíszes pecsételéssel díszítettek. A kidomborodó minták növényi díszek, állat- és emberalakos jelenetek (gyakran vadászjelentek) voltak.
A terra sigillatának az ókorban olyan értéke volt, mint napjainkban a porcelánnak, csillogó felületükkel a nemesfémből készült edényeket utánozták.
A jó minőségű agyagból készített edényeket korongozással vagy formatálban öntéssel alakították ki, a kiszárított edényeket egy speciális összetételű iszaplébe mártották, majd nagyméretű kemencékben, 800–1000 Celsius fokon égették ki.
A terra sigillata gyártása a hellenisztikus Keletről indult, innen terjedt el a Római Birodalomban, és virágzása egészen a császárság 3. századi hanyatlásáig tartott. A birodalom különböző műhelyeiben gyártott termékeket a mesterek saját pecsétjükkel is ellátták, ezért régészeti szempontból különösen jól datálható leletanyagnak számítanak.
A római korban közkedvelt luxustermék birodalmi össztermelése becslések alapján elérhette az évi 15 millió darabot is. Korabeli forrás említi, hogy egy dombordíszes edény egy legionárius katona másfél napi zsoldjába került, míg egy olcsóbb darab félnapi zsold összegét érte.
