December 13-án, Luca napján egy kis cserépbe búzát vetettek, naponta öntözték és a fejlődéséből a jövő évi termésre és a család egészségére következtettek. Sok helyen gyertyát is állítottak a búza közepébe, és azt tartották, ha kevés fény szűrődik át a szálak között, sűrű lesz a vetés, gazdag lesz a termés. A lucabúza vetésének szokását az Adria tájáról érkező katolikus horvátok, sokacok, bunyevácok honosították meg hazánkban.
A magyarországi horvát és német nemzetiségűek nem lucabúzát, hanem december 4-én, Borbála napján borbálabúzát vetettek, hogy így biztosítsák a jövő évi jó búzatermést és megvédjék jószágaikat a betegségektől. Egy tányér közepére egy poharat állítottak és búzaszemekkel körülrakták, meleg helyre tették és naponta óvatosan öntözték. A pohárban gyertyát gyújtottak, a kizöldellt búza így a karácsonyi asztal éke lett.
A búzacsíráztatás szokása az ókorig vezethető vissza és az egész Földközi-tenger térségében ismerték, így Egyiptomban és a Közel-Keleten is.
Luca-szokások Európában
Európa katolikus lakossága körében ma is elterjedt szokás a búza csíráztatása. Németországban és Ausztriában borbála-, ritkábban lucabúzát – Barbaraweizen, Luziaweizen – vetnek, amelyet a termékenység és az élet megújulása szimbólumának tartanak. A kizöldellt búzát sok helyen a karácsonyfa alá állítják.
Franciaországban szintén borbálabúzát – blés de la Sainte-Barbe – vetnek. Nem csak búzát, hanem lencsét és csicseriborsót is csíráztatnak. A szép magasra nőtt szálakat sárga és piros szalaggal díszítik, a kicsírázott szemeket pedig később földbe ültetik. Horvátországban a karácsonyi búza – božićna pšenica – közepébe három gyertyát állítanak, amely a Szentháromságot jelképezi, a búza szárát pedig nemzeti színű szalaggal átkötik. Olaszországban Adonisz-kertecskét – giardino di Adone –, Szardínia szigetén su nenniri-t készítenek, viszont fontos különbség, hogy nem a karácsonyi, hanem a húsvéti ünnepkör idején.
