A lucabúza hagyománya
Luca napján egy kis cserépbe vetették a búzamagokat, majd naponta öntözték. Ez a búza a lucabúza.
A búza fejlődéséből a jövő évi termés minőségére és a család egészségére következtettek. Egyes helyeken gyertyát állítottak a búza közepébe, és ha kevés fény szűrődött át a szálak között, azt tartották, hogy a vetés sűrű lesz, és bő termés várható. Ez a szokás hazánkban a horvát katolikusok – sokacok és bunyevácok – közvetítésével terjedt el.
Borbálabúza és nemzetközi hagyományok
A magyarországi horvát és német nemzetiségek körében nem lucabúza, hanem Borbála napján (december 4.) vetett borbálabúza volt szokásban. Ennek célja a jó termés biztosítása mellett az állatok védelme is volt. Egy poharat a tányér közepére állítottak, körülrakták búzaszemekkel, óvatosan öntözve. Karácsony közeledtével gyertyával díszítették, amely az ünnepi asztal ékessége lett.
A búza csíráztatásának hagyománya egészen az ókorig nyúlik vissza, a Földközi-tenger térségében ismeretes volt Egyiptomtól kezdve a Közel-Keleten át. Európában a katolikus lakosság körében ma is elterjedt ez a szokás.
Németországban és Ausztriában a borbálabúza (Barbaraweizen) mellett ritkábban lucabúza (Luziaweizen) vetése is előfordul. Mindkettő a termékenységet és az élet megújulását szimbolizálja. A kizöldellt búza gyakran a karácsonyfa alá kerül.
Franciaországban Borbála napján (blés de la Sainte-Barbe) nemcsak búzát, hanem lencsét és csicseriborsót is csíráztatnak, amelyeket később földbe ültetnek. A szépen megnött szálakat sárga és piros szalaggal díszítik.
Horvátországban a karácsonyi búza (božićna pšenica) közepébe három gyertyát helyeznek, amely a Szentháromságot jelenti, és a búza szárait nemzeti színű szalaggal kötik át. Olaszországban Adonisz-kertecskét – giardino di Adone –, Szardínia szigetén pedig su nenniri-t készítenek, viszont fontos különbség, hogy nem a karácsonyi, hanem a húsvéti ünnepkör idején.
