Szóval tényleg nem volt a bőség zavara, mégis nosztalgiával tekintek vissza az olyan filmekre mint a Keménykalap és krumpliorr, Hahó Öcsi, Égig érő fű, A csillagszemű, Három szabólegények. Az egyik műtárgy újjávarázsolása közben egy kelet-német mesefilm jutott az eszembe évtizedekkel később, hogy utoljára láttam.
Gyerekkoromban volt egy NDK készítésű mesefilm, A csodálatos tűzszerszám, Andersen története. Egészen kicsi voltam még, amikor láttam… nem is tudom, talán olyan 7-8 éves lehettem, de arra valamiért emlékszem, hogy a film 1959-ben készült. Nagyon szerettem, de aztán többet nem láttam, és az évek folyamán a feledésbe merült. Nem is jutott eszembe, egészen addig, amíg a kezembe nem került a Göcseji Múzeum restaurátor-műhelyében ez a lőportartó. Magam sem tudom, miért és hogyan, de abban a pillanatban, ahogy a kezembe vettem, mintha egy kapcsoló beindított volna valamit az agyamban, és a legsötétebb bugyrokból, ahol a rég elfeledett emlékek vannak, előkerült ez a mese. 🙂
Még aznap délután ahogy hazaértem, rákerestem erre a filmcímre az interneten és legnagyobb örömömre megtaláltam, s le is tudtam tölteni. Azóta már többször megnéztem. Mindezt ennek a szép kis lőportartónak köszönhetem. Így nem is választhattam más műtárgyat, amikor felkértek, mutassam be a közönségnek az egyik kedves műtárgyat, amit korábban restauráltam.
Persze a legnagyobb örömmel és nagy gondossággal, a neki kijáró tisztelettel hoztam rendbe, hogy most így ragyogjon.
