A néprajzi raktár jellegzetes darabja a nagyfazék, más néven lakodalmas fazék. A fazekak nem hiányozhatnak egy múzeum gyűjteményéből sem, mivel a 20. század első felében szinte minden háznál akadt ilyen.
Ezekben a nagy fazekakban lakodalmak, nagyobb vendégségek és disznóvágás alkalmával főztek. A füstöskonyha szabadtűzhelyén, a kemence szájába állítva használták, vasháromlábra tették és parazsat raktak alá, vagy a tűz mellé állították és gondosan ügyeltek rá, hogy a fazekat ne érje túl nagy hő. A lakodalmas fazékban tyúk- és marhahúslevest, répát, húsos- és töltöttkáposztát főztek, és a régi öregek elmondása szerint ezekben sokkal jobb ízűek voltak az ételek, mint amelyek a zománcos edényekben készültek.
Amikor nem főzésre használták ezeket a fazekakat, a kamrában vagy a padláson tárolták benne a babot, aszalt gyümölcsöt, kölest, tökmagot és jó helye volt benne a lesütött húsnak, töpörtyűnek, zsírnak is. Gyakran a nagyfazékban savanyították a káposztát és a paprikát is.
Zalaszentbalázson így főztek a nagyfazekakban a lakodalmakra:
„Tettek bele egy darab húst, sót, fűszereket, ami belevaló; vizet töltöttek bele és feltették főni a tűzhelyre. Oldalát előbb kisározták, hogy meg ne repedjen. Amikor javában forrt a leves, vigyáztak, hogy csak hamvadó parazsat tegyenek melléje, hogy csendesen forrjon. Beletettek 3-4 megtisztított tyúkot és tovább forralták. Negyed vagy fél óra múlva – a szakácsnéknak nagy gyakorlatuk volt – tudták, meddig kell főzni, hogy félig megpuhuljanak, kiszedték a tyúkokat és újabb 3-4-et tettek bele. Így finom húslevet kaptak, a tyúkokat a kemencében megpirították. A főtthúsnak szánt tyúkokat pedig puhára főzték a fazékban.”
