A Szent Miklós temetőkápolna Keszthely egyik kevésbé ismert, mégis kiemelkedő jelentőségű műemléke. A ma historizáló-neoromán külsőt mutató épület falai egy középkori templomot rejtenek, amelynek külső és belső felületeit egykor gazdag gótikus falképek díszítették. A kápolna különleges freskóegyüttesének feltárásáról és restaurálásáról Nemessányi Klára festőrestaurátor-művész közölt részletes tanulmányt a Műtárgyvédelem 40. kötetében.
A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy a kápolna külső és belső középkori falképeinek együttes kiterjedése megközelíti az 50 négyzetmétert. A szerző szerint Magyarországon itt található a legnagyobb kiterjedésű, külső falon fennmaradt középkori falkép.
A Szent Miklós kápolna középkori öröksége
A Szent Miklós-kápolna eredetileg a középkori Szentmiklósszeg falu temploma volt. A település a Fenékpuszta irányába vezető egykori római út vonalában feküdt, és a 15. század végére olvadt össze Keszthely többi településmagjával. A kápolna középkori falképei freskótechnikával készültek, datálásuk jelenlegi ismereteink szerint nagyjából az 1390-es évekre tehető.
A külső falakon egy sorban egymás mellett álló szentek jelennek meg: Szent Péter, Szent Márton, Lélekmérő Szent Mihály arkangyal, Szent Bertalan és Szent Miklós. A képsort egy különleges Krisztus-ábrázolás zárja. Az úgynevezett Kalászos Krisztus ikonográfiai ritkaságnak számít, akárcsak a saját lenyúzott bőrét cipelő Szent Bertalan alakja. A hat egész álló alakot ábrázoló külső freskóegyüttest 2004-ben restaurálták.
Fotó: Pezzetta Umberto / ZAOL
A templombelső meglepetése
A külső freskók azonban csak egy részét jelentik annak a gazdag középkori képi világnak, amely egykor a templomot díszítette. Már a 2001-ben végzett restaurátori kutatás jelezte, hogy a kápolna belsejében is középkori falképek rejtőznek a későbbi rétegek alatt. A kutatást Nemessányi Klára az azóta elhunyt Boromisza Péter festőrestaurátor-művésszel közösen végezte.
A nagyobb léptékű feltárásra egészen 2022-ig kellett várni. A Nemzeti Kulturális Alap támogatását Keszthely Város Önkormányzata egészítette ki, így 2022 őszén megvalósulhatott a munka: a korábban restaurált külső freskók állagvédelme, a 20. század eleji belső kifestés dokumentálása, valamint az alatta rejtőző gótikus falképek feltárása, tisztítása és konzerválása. A templombelső gótikus falképeinek feltárását ekkor ismét Nemessányi Klára és Boromisza Péter végezte.
Az eredmény minden várakozást felülmúlt. Kiderült, hogy a középkori templom belső falait is nagy felületen díszítették freskók. A hajó oldalfalain két, egymás fölött elhelyezett képsorban Krisztus életének jelenetei és szentek alakjai sorakoztak, a szentélyben pedig további gazdag figurális ábrázolások kerültek elő. A külső és belső falképeket együtt vizsgálva ma már egy rendkívül jelentős, közel 50 négyzetméteres középkori freskóegyüttest ismerünk.
Fotó: Pezzetta Umberto / ZAOL
A falképek feltárásának és restaurálásának állomásai
A ma ismert freskóegyüttes feltárása és restaurálása több, időben elkülönülő munkafázis eredménye. A középkori külső falképek a kápolna 2000-ben megkezdett felújításakor kerültek napvilágra. Mivel restaurálásukra ekkor még nem állt rendelkezésre megfelelő forrás, négy éven keresztül ideiglenes deszkaburkolat védte őket. Restaurálásukra 2004-ben kerülhetett sor.
Újabb jelentős előrelépésre 2022-ben nyílt lehetőség. Ekkor nemcsak a korábban restaurált külső freskók állapotát vizsgálták felül, hanem sor kerülhetett a templombelső gótikus falképeinek nagyobb léptékű feltárására, tisztítására és konzerválására is. A külső freskókon korrigálták az időközben megkopott retusokat, majd újabb védőkezelést kaptak.
A templombelső feltárása különösen aprólékos munkát igényelt. A középkori festett felületeket helyenként vastag későbbi vakolatok, cementes rétegek és kemény lerakódások fedték. Nemessányi Klára tanulmánya részletesen bemutatja a restaurátori feltárás és tisztítás módszereit, a falképek készítéstechnikáját, valamint azokat az anyagvizsgálati és restaurátori problémákat is, amelyekkel a szakembereknek a munka során szembe kellett nézniük.
A 2022-es munkák fontos újabb állomást jelentettek a Szent Miklós-kápolna középkori falképeinek megőrzésében, a munka azonban ezzel nem fejeződött be. A templombelsőben feltárt középkori falképek restaurálásának folytatásához további forrásokra van szükség. A teljes helyreállítás és a freskóegyüttes méltó bemutatása így a következő évek fontos feladata.
Egy különleges műemlék jövője
A restaurátori kutatások és az eddig elvégzett munkák eredményeként ma már jóval többet tudunk a kápolnában fennmaradt 14. századi freskóciklus kiterjedéséről és kiemelkedő művészi értékéről. A külső és belső falképek együtt olyan különleges együttest alkotnak, amelynek hosszú távú megőrzése és bemutatása kiemelt feladat.
A helyreállítás koncepciója nem kizárólag a középkori állapot bemutatásával számol. A gótikus freskók meghatározó szerepe mellett megőrizné a kápolna történetének másik fontos rétegét, a Vaszary Kolos emlékéhez kapcsolódó 20. század eleji enteriőr egyes elemeit is.
A következő lépésekhez ugyanakkor további anyagi támogatás szükséges. A templombelső freskóinak restaurálása, a kápolna teljes helyreállítása és az itt feltárt értékek hosszú távú, méltó bemutatása csak újabb források bevonásával valósítható meg.
A kutatás folytatódik – régészeti feltárás 2026-ban
Nemessányi Klára tanulmánya még arra hívja fel a figyelmet, hogy miközben a restaurátori kutatásoknak köszönhetően a kápolna középkori falképeiről egyre többet tudunk, az épület belsejében és közvetlen környezetében régészeti kutatás addig nem történt.
Ez 2026 nyarán megváltozott. A Göcseji Múzeum Orha Zoltán régész-muzeológus vezetésével régészeti feltárást végzett a kápolna belsejében. A közösségi régészeti program keretében megvalósult kutatás során a szakemberek munkáját önkéntesek is segítették.
A feltárás fontos eredményeket hozott. A modern padló alatt előkerült a barokk kori téglaburkolatú járószint, és sikerült azonosítani a középkori járószintet is. Napvilágra került az egykori oltár alapozása és a szentély eredeti lépcsője.
A kutatás egyik legváratlanabb eredménye egy korábban ismeretlen, falazott kripta felfedezése volt a szentély alatt, amelyben több koporsót találtak. A kripta pontos kora és az ott eltemetettek személye további vizsgálatokat igényel.
A 2026-os régészeti feltárással újabb fejezet kezdődött a Szent Miklós-kápolna kutatásában. A restaurátori és művészettörténeti vizsgálatok során megismert freskók, valamint a régészeti kutatás új eredményei együtt segíthetnek abban, hogy mind pontosabban rekonstruáljuk Keszthely e különleges középkori templomának történetét.
Nemessányi Klára tanulmánya részletesen bemutatja a falképek feltárásának és restaurálásának eddigi eredményeit, a freskók ikonográfiáját, készítéstechnikáját, valamint feltárásuk és megőrzésük különleges szakmai kérdéseit.
Nemessányi Klára: A keszthelyi Szent Miklós-kápolna külső és belső középkori falképegyüttesének feltárása és restaurálása. Műtárgyvédelem 40.
A teljes tanulmány elolvasható az ELTE folyóirat-platformján.
