A törtfehér színű ünneplő ruha három darabból áll. Az együtteshez tartozik egy magyaros sújtással díszített galléros kabátka, egy hosszú és egy rövid szárú kantáros nadrág. Az ünnepi alkalmakra varratott pamutvászonból készült ruha érdekessége a díszítése. A galléros kabátka éke a dupla ujjas megoldás, a sújtásos, vitézkötéses gombolás és a zsinórdíszítés.
A díszruhát Ekler László építész, fotográfus ajándékozta a múzeumnak. Ezt a ruhadarabot az Ekler család a legidősebb, 1934-ben született fiúnak, Józsefnek varratta egy városi szabóval, elsőáldozása alkalmából. Az ünnepi alkalom után, az olai templom kertjében készült fotó tanúsága szerint, a pap körül álló fiúk zöme ilyen ünnepi ruhát viselt. A fiúkon világos vagy sötét színű zsindórdíszítéses kabátka és hozzá tartozó nadrág látható. A sújtás azonos vagy világos alapon sötét színnel készült. Az öltözékhez tartozott egy nyakban, masnira kötött selyemkendő, valamint egy tollal díszített bocskai sapka is. Az ünneplőt aztán a családban soron következő gyermek örökölte és viselte ünnepi alkalmakkor.
A trianoni békét követően külsőségekben is megjelent a nemzeti önérzet. A két világháború között, de főként az 1940-es években, újra divat lett a magyaros viselet. Nemcsak a felnőtteknél, hanem a gyerekeknél is népszerű viseletnek számítottak a korábbi korszakokban hordott ruhák. A kislányokat szívesen öltöztették fehér, buggyos ujjú blúzba, piros, selyemből készült fűzött mellénykébe, húzott, nemzeti színű szalaggal díszített szoknyába. A fiúk ünneplője is magyaros jelleget öltött: zsinóros mellény, télen kantáros hosszú-, nyáron rövidnadrág. A kabát a felnőttek szabását és mintázatát utánozta.
A húszas évektől az iskolai egyenruhák is magyaros szabással készültek. A gyerekek ruházatánál fontos volt, hogy megkövetelték: a ruházatukra vigyázzanak! Erre a korszakra a viselet már kényelmesebb és szabadabb lett, mint korábban.
