Egy régészeti kutatás sikeréhez nem mindig elegendő felkészültnek lenni. Természetesen elengedhetetlen a terep ismerete, a korábbi kutatások áttekintése és a kutatásnak megfelelő eszközök, és emberek felvonultatása. Ezek mellett, ha Fortuna áldása is elkíséri a régészt, akkor emlékezetes kalandokban lehet része, és olyan leleteket is megtalálhat, amire nem is számított.
A Göcseji Múzeum több mint öt éve működik együtt fémkeresősökkel.
Ők olyan civilek, akik érdeklődnek a múlt iránt, és a múzeum önkénteseként vesznek részt a régészeti kutatásokban.
Számos régészeti lelőhelyen, számtalan régészeti, és történeti korú leletet találtunk a közös kutatásaink során. Érméket a kelta kortól napjainkig, bronzkori baltákat, római kori fibulákat, övcsatokat, bronzdíszeket, ólom puskagolyókat stb. A tárgyak közül természetesen vannak olyanok, amelyek kiemelkedő jelentőségűek, és a kedvenceim lettek.
Az egyik ilyen egy kb. 5 cm nagyságú szobrocska, amit Horváth Norbert talált Zalaszentlőrincen. Egymás között megállapítottuk, hogy az ünnepnapokon végzet fémdetektoros kutatások különösen szerencsések szoktak lenni. Ez így történt 2019. október 23-án is, amikor egy korábbi kutatásunk helyszínéhez közeli területet vizsgáltunk meg. A terep közel ideális volt a fémkeresős kutatáshoz. A gabonát már learatták, egy kicsit fel is szántották a parcellát, de még nem vetették be a területet. Kellemes őszi idő volt, már a lombok is színesedtek. Négyen voltunk a bejáráson, mindenki talált is egy-két római érmét, egy-egy fibula töredéket. Olyan átlagos napnak indult.
Az első különlegesebb tárgy, amit Vinkó Tamás talált, egy bronz „plakett” volt, amelyen egy lovas katona gázol le két gyalogos harcost. Római jellegű ábrázolás, bár a formája szokatlan, persze, majd a restaurálás után többet látunk, gondoltam. Miközben ezen méláztam integetett Norbi, hogy valamilyen furcsa sakkfigurát talált. A kezében egy bronz szobrocskát tartott. Egy köpenyes figura, maszkszerű arccal, a lábai helyett egy négyszögletes oszlop. Az oszlop közepén pedig, egy kis kiálló „pöcök”.
Egy kicsit jobban megtisztítva már sokkal jobbal látszottak a részletek. A csuklyás alak, kissé hátra dőlve, a ruháját két kézzel felemelve mutatja a „micsodáját”. Nem teljesen így hangzott élőben ez a leletleírás, de valami hasonló.
Egy gyors internetes keresést (…isten, phallosz…) követően már be is azonosítottuk, kit ábrázolhat a szobor.
Priaposz vagy Priapus. Dionüszosz és Aphrodité fia volt. Az ókori görög mitológiában a termékenység kisebb istene.
A kerteket, a gyümölcsösöket, a szőlőket, az állatállományt védte. Nemcsak a görögök, a rómaiak is tisztelték.
Persze, a szobor megtalálásának környezetét is átvizsgáltuk, hátha meglesz a „sakk-készlet” többi darabja is, de nem jártunk sikerrel. Hazaérve, este már a szakirodalmat bújtam, hogy pontosabban azonosítsam a megtalált szobrot. Az első kulcsszavas azonosítás is pontos volt, valóban egy római kori Priaposz szobrot találtunk.
A lelet a következő hetet a restaurátor műhelyben töltötte, így megtisztulva már jól látszottak a megformálásának részletei. „Priapus herma, téglalap alakú talppal. A testet fejre borított, ruharedőkkel jelzett tóga fedi. A tógát viselő alak hátradől, két kezével felemeli ruháját, fallosza előre áll. A szakállas arc megformálása maszkszerű. Orra háromszög alakú, kissé kiáll, a szemöldök hangsúlyos. Haj nem látszik. Az egyik szemében, szürke ónszínű fém lenyomata. Magassága: 4,7 cm, Tömege: 34 g; római kor: 1-2. század”. Ez a pontosabb leírása.
Már egy tatabányai konferenciára készülve alaposabban elmerültem Priaposz kutatásban. A görög mitológiai történetekből megismertem a termékenység isten legendáját, illetve az ábrázolásának típusait, a lelet párhuzamait. Az isten kultusza ugyan Kis-Ázsiából ered, de tisztelete a Római Birodalomban is elterjedt volt. Pannoniából hat további ábrázolása ismert (Aquincum, Savaria, Brigetio, Intercisa, Singidunum, Bicsérd), szóval igazi ritkaság.
Azt természetesen nem feltételezhetjük, hogy Priaposnak temploma volt a mai Zalaszentlőrinc területén, inkább valószínű, hogy egy római kori ház oltárának része lehetett ez a szobrocska. Egy személyes vallásos tárgy, kicsi de szép.
Fotó: Horváth Lilla
