A csesztregi víztározó tó és szabadidőközpont létesítését megelőzően, a község Mihomi-erdő elnevezésű határrészén végzett régészeti feltáráson került elő a gyertyatartó. Egy olyan kis kiemelkedésen kezdődött az ásatás, amely a helyi hagyomány szerint Csesztreg középkori templomát rejtette. A „beszélő” dűlőnév azonban a szakember számára jelezte, hogy a kutatás valójában az 1600-as években elpusztult, és Csesztreg területébe olvadt középkori falu, Mihon területét érinti.
A kis halom feltárása a régész számára kellemes meglepetést hozott! Egy tűzben leégett ház maradványai kerültek napvilágra. Ami a ház lakói számára nagy csapás volt, az a régésznek kész szerencse. Olyan gyorsan pusztítottak a lángok, hogy a lakók nem tudták kimenekíteni használati tárgyaikat. Tűzhelyük szélén megtaláltuk főzőedényeiket, a leégett fal mellett sütőrácsot, valamint boroskancsót és poharakat. Az ajtó elszenesedett maradványi között pedig egy vasból kovácsolt gyertyatartó feküdt: kétkarú, asztalra állítható gyertyatartó. Ezek a tárgyak a török időkre, az 1500-as és 1600-as évekre keltezik a házat.
A gyertyatartó szára egy vaspánt. Ehhez kétoldalt szintén vaspántból kialakított karokat szegecseltek. A karok végeire illesztett gyűrűkbe helyezték a gyertyákat. Ezeket a szár aljától induló, a gyűrűkbe bújtatott szorítókarok tartották feszesen. A szorítókarokra kis fülecseket forrasztottak. Akkor lehetett a gyűrűkbe behelyezni, illetve onnan kiemelni a gyertyákat, amikor a fülecsek segítségével a szorítókarokat a tartó szára mellé húzták.
A megolvadt viaszt a szár aljára illesztett, propeller alakú lemez, a cseppfogó fogta fel. Ennek alján vaslemezből kivágott és s-alakban meghajlított láb található. De nem csak az asztalra állítva lehetett használni a gyertyatartót, hanem a szár végére szegecselt kampó segítségével fel is lehetett akasztani.
Ugye milyen praktikus ez a gyertyatartó? Asztalra állítva, vagy fölé függesztve egyaránt használhatták. A leégett gyertya csonkját könnyen el lehetett távolítani, míg a hagyományos darabok foglalataiból nehéz a beleolvadt viaszt kikaparni. Egyúttal ez is volt a tárgy hátránya: ha nem figyelt használója, a még pislákoló csonk kieshetett és tüzet okozhatott. A korabeli, jobbára fából emelt házak bizony könnyen lángra kaptak és porig égtek. Elképzelhető, hogy a csesztregi ház pusztulását is ez okozhatta.
Tárgyunk a magyarországi leletanyagban meglehetősen ritkának számít. Németországban és a szomszédos Ausztriában használták előszeretettel. A bemutatott gyertyatartó is minden bizonnyal a közeli osztrák tartományból, Stájerországból származhat. Ezt támasztja alá, hogy a Csesztregtől 50 kilométerrel távolabb fekvő miklósfai vár területén találtak hasonló darabot. Ezt a várat a török időkben a stájerek építették és Grazból szállították oda a felszereléseket.
Kvassay Judit régész
Publikálva:
Kvassay Judit: 16. századi vastárgyak a középkori Mihon faluból. ZM 10 (2001) 161–173
Kvassay Judit: The medieval settlement at Csesztreg–Mihomi-erdő. In: Eszter Bánffy ed. Archaeology and Settlement History in the Kerka Valley, South-West Hungary. Antaeus 28 (2005) [2006] 321–346.
