December 24-én országszerte különleges módon terítették meg az asztalt a vacsorához. A néphit szerint ezen az estén mágikus hatalommal ruházódtak fel a karácsonyi asztalra tett ételek, gabonamagvak, gazdasági eszközök. Ezeket aztán különböző célokra használták fel, hogy így biztosítsák a család és állataik egészségét és a jó termést a következő évben.
Az asztal sarkára, az abrosz alá kaszakövet tettek, hogy az aratáskor jól fogjon a kasza és egy fésűt, hogy a ház népének ne fájjon a feje. Az asztal alá tett szalma és széna biztosította a következő esztendőre az állatok egészségét. A különböző szerszámok – pl. ekevas, járom, sodrófa, mángorló – azért kerültek az asztal alá, hogy a családnak a jövő évben is szerencséje legyen velük.
A Dunántúlon és a Felföldön is különlegesen szép abroszokat használtak karácsonykor. Ilyen ünnepi terítő ez a Zalalövőről származó, takács által szövött kétszeles abrosz is. A karácsonyi abroszt jótékony, mágikus erejűnek vélték, általános volt a gyógyerejébe vetett hit. Úgy tartották, ereje a kimosással elvész. A jó termés reményében vetőabroszként is használták a karácsonyi abroszt.
A vacsora után az asztalról összegyűjtötték a karácsonyi morzsát, hogy mágikus és gyógyító eljárásokban felhasználják. Ezt a morzsát beteg állatoknak adták, hogy meggyógyuljanak; a tyúkokat etették vele, hogy jobban tojjanak, sőt, rontás ellen zacskóba téve felakasztották az istálló falára is.
