A Göcseji Múzeum gyűjteményéhez tartozó restaurált fajansz korsó és tál 1976 – 1978 között Vándor László Lenti várában végzett ásatásán került elő. A két edényt intézményünk legdíszesebb régészeti leletei között tartjuk számon.
Lenti település első említését 1237-ből ismerjük, ekkor Boleszláv fia Buzád a birtokosa. A település 1275 és 1325 között a Kőszegi családé, a vár első írásos említése 1325-ben történt, építése vélhetően az azt megelőző 50 év alatt történt valamikor. A vár birtokosa 1381-től 1644-ig az alsólendvai Bánffy család. Jelentősége 1600-ban Kanizsa várának török elfoglalása után nőtt meg. A 17. század első évtizedeiben megerősítik. Az erődítmény fenntartása a stájer rendek feladata volt, mivel a vár mellett haladt el a Stájerországba vezető legrövidebb út. 1644 után nőági örökléssel a vár Nádasdy Ferenc birtokába került. Nádasdy a Wesselényi-féle összeesküvésben részt vett, ezért birtokait elkobozták. A Lenti vár 1690-ben Esterházy Pál tulajdonába került, a császárhű arisztokrata a hercegi rang elnyerése után 1712-ben I. Lipót iránt érzett tiszteletből L alakúra építtette át az épületet.
A fajansz kerámia az olasz Faenza városáról kapta a nevét. Az ókori keletről származó készítési technika a középkorban mór közvetítéssel jutott el Spanyolországon keresztül Itáliába. Ezt a tárgytípust Magyarországon az 1577 után Faenzából ide menekült protestáns habán fazekasok honosították meg. Ezek az ónmázas edények általában korongon vagy formában készültek, tejfehér alapszínűek, fényes felületűek a 16-17. században az itáliai ízlést tükröző virágos díszítés jellemző rájuk.
A fazekasok kedvelt edényformája volt a korsó, melyre kiváló példa az itt látható darab. Az edény 20,7 cm magas, 15,2 cm széles, hasrésze gömbölyded, gerezdes kiképzésű, rajta tejfehér alapra festett polikróm virágminta látható. Az oldalán olvasható a készítés éve: 1692.
A másik tárgy egy 21,5 cm átmérőjű tál. A tejfehér mázú tál közepén sárga és zöld színű virágminta figyelhető meg. A tál pereme gerezdes kialakítású, virágszirmokra emlékeztet. A tál közepén a készítés dátuma: 1680 olvasható.
Az edények sajnos töredékes állapotban kerültek elő, a világosabb részek az utólagos pótlások, melyek a múzeum restaurátorinak keze munkáját dicséri.
