A 18. század végén a zalai szabadkőművesek egy titkos, de annál befolyásosabb közösséget alkottak. Belső köreikben a felvilágosodás eszméi, a vallási türelem és az emberi méltóság gondolatai kaptak teret – egy olyan korban, amelyben ezek az elvek még újszerűnek és vitatottnak számítottak. Az alábbi írás ennek a különös testvériségnek állít emléket.
Lázadás Zalában? – Egy közgyűlés, amely szembement a király akaratával
1797 tavaszán I. Ferenc magyar király nemesi felkelést hirdetett, válaszul a francia háborúk terjedésére. Zala vármegyének 4000 gyalogost és 500 lovast kellett volna kiállítania, ám a megye vezetése – élén gróf Althan Mihály János főispánnal és Spissich János alispánnal – ezt tiszteletteljes hangvételű, de merész tartalmú határozatban megtagadta. Arra hivatkoztak, hogy a francia haderő túlerője miatt a felkelés nem eredményes, inkább béketárgyalásokat és az országgyűlés összehívását javasolták.
A megye vezetőit leváltották, sokukat megfosztották hivatalaiktól, sőt egyeseket Bécsbe idéztek, megrovásra. A hivatalos vád szerint:
„a szabadkőművesek zalaegerszegi páholyában a fennálló közhatalom ellen fondorkodtak.”
De kik voltak ezek a férfiak, akik ezzel a merész lépéssel kiírták magukat a király kegyéből? A válasz a korszak egyik rejtélyes közösségéhez vezet: a zalaegerszegi szabadkőműves páholy tagjaihoz.
Egy elfeledett testvériség – zalai szabadkőművesek a 18. században
A 18. század végén Zala megye szellemi és politikai életében meghatározó szerepet játszott egy különös, mára szinte feledésbe merült közösség: a szabadkőművesek társasága. Tagjai között nemcsak nemesi származású hivatalnokokat és katonákat találunk, hanem jogászokat, irodalmárokat, sőt egyházi személyeket is – mindazokat, akiket összekötött a felvilágosodás eszméje és az emberi méltóságba vetett hitük.
Zalai vonatkozásban különösen jelentős a varasdi „A Jó Tanácshoz” nevű páholy, amely 1775-ben alakult meg, és 1790-ben Zalaegerszegre költözött. Tagjai között olyan személyek neveit találjuk, mint gróf Althan Mihály János főispán, jáprai Spissich János alispán és pallini Inkey Imre ügyvéd. Althan később a páholy vezetésében is szerepet vállalt, helyettes főmesterként. Tevékenységük a testvériség kialakítására, az önművelésre és az erkölcsi önnevelésre épült – mindez szigorú rítusok, szimbolikus tárgyak és titkos gyűlések formájában zajlott.
Ezt a szellemiséget fogalmazta meg gyönyörűen Kazinczy Ferenc egy levelében, amelyet barátjának, Aranka Györgynek írt:
„*Én nekem a kőmívesség oly társaság, amely egy kis karikát csinál a legjobbszívű emberekből; melyben az ember elfelejti azt a nagy egyenetlenséget, amely a külső világban van; amelyben az ember a királyt és a legalacsonyabbrendű embert testvérének nézi, amelyben elfelejtkezik a világ esztelenségei felől, s azt látván, hogy minden tagban egy lélek, t. i. a jónak szeretete, dolgozik, örömkönnyeket sír, amelyben sokkal biztosabb barátokat lél, mint a külső világban; amelyben kiki igyekezik embertársainak nyomorúságát aszerint, amint tehetsége engedi, könnyíteni, amelyben kiki olvasni, tanulni, szerzetes atyjafiai munkái, írásai, példái által tanítani tartozik.”
— Kazinczy Ferenc levele Aranka Györgynek (Kassa, 1790. márc. 25.)
Vallási türelem nyomában – A zalai páholy célja
A zalaegerszegi páholy egyik fontos célja a vallási türelmetlenség mérséklése volt. Ennek jegyében 1791-ben megjelentettek egy röpiratot „A vallás dolga Zala vármegyében a mostani idő-fordulatban” címmel. A három szövegrészt tartalmazó kiadvány Mórocza Sámuel protestáns nemesek nevében írt levelét, gróf Althan János válaszát és Spissich János alispán záróbeszédét közli. A röpirat a protestáns nemesség érdekérvényesítő képességét és a zalai vezetők méltányosságát hangsúlyozza.
Szintén 1791-ben látott napvilágot egy másik írás is, amely a vallási tolerancia védelmében született. „Boronkay József Diaetai Ozatziója magyarul” címmel Horváth Ádám fordította és jegyzetelte a somogyi követ országgyűlési beszédét, amely a vallásszabadság korlátozását szorgalmazta. Horváth szellemesen és kritikus éllel cáfolta Boronkay érveit, bibliai idézetekkel és logikai érvekkel védve a vallási egyenlőség elvét.
A főispán, aki testvér is volt – Gróf Althan Mihály János
Gróf Althan Mihály János a csáktornyai uradalom örököseként született 1757-ben. 1790-től Zala vármegye főispáni tisztét töltötte be, és ebben a minőségében jelentős szerepet vállalt a megye közigazgatásának és politikai életének irányításában.
Részt vett az 1797-es megyegyűlésen, ahol a nemesi felkelés elutasítása miatt országos figyelmet kapott. Az 1797-es események után, megrovásra Bécsbe idézték. Főispáni címét megtarthatta, de a megyét 1835-ig már adminisztrátorok kormányozták.
A szabadkőművességhez is szorosan kapcsolódott: a „Jó Tanácshoz” nevű páholyba 1783-ba nyert felvétel, aminek később egyik vezető alakja, helyettes főmestere lett.
Családjának anyagi helyzete is megrendült az 1790-es években és ezért kénytelen volt eladni a csáktornyai uradalmát, a Festetics családnak. Életútja 1815-ben Prágában ért véget.
A zalai szabadkőművesek nyomai – tárgyak és emlékek
1792-ben egy különös regény jelent meg, „A felfedezett titok” címmel. Noha címlapja nem jelzi sem a szerzőt, sem a kiadót, kortársai számára nem volt kétséges, hogy a szerző Horváth Ádám, költő a zalai páholy szertartásmestere. A történet egy ifjú vívódásán keresztül tárja fel a szabadkőművesség eszméit, erkölcsi próbáit és belső értékrendjét – mindezt szentimentális regényformában. A főhős a Dicsőség Temploma küszöbén végül nem lép be a testvériségbe, de a regény tanulsága világos: „olyan oskola az, amelyet keresve kell keresni a legjobb erkölcsű embernek is.”
Babocsay György Apológiája – amely kéziratban maradt fenn, és ma a nagykanizsai Thúry György Múzeum adattárában található – szintén a mozgalom védelmében született. Értekező műként védi a szabadkőművességet a korabeli kritikákkal szemben és a testvériség erkölcsi alapjait hangsúlyozza.
A zalai szabadkőművesség tárgyi anyagai közül mára csupán néhány tárgy maradt fenn, amelyről Haász Gabriella történész írt a Balatoni Múzeum honlapján.
További olvasnivaló a témához kapcsolódóan
A bloghoz mellékelt festmény Carl Bachmayr műve, amely Gróf Althan Mihály János főispánt ábrázolja. (Göcseji Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményéből.) (Kostyál László: „Árpád hős magzatjai…” (A zalai Megyeháza egykori portrégalériájáról). Zalai Múzeum 10. Zalaegerszeg, 2001. pp.261.)
