A 19. századi jeles zalai politikus, Deák Ferenc (1808-1876) hagyatékából a Magyar Nemzeti Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum és több vidéki gyűjtemény mellett a Göcseji Múzeum is őriz néhány relikviát. Ezek közül különösen érdekesek azok a faragványok, asztali díszek, levélnehezékek, amelyeket a haza bölcse saját kezűleg készített.
Zalai otthona, a kehidai kúria keleti szárnyának széles folyosóján, a lakószobák előtti részen Deák faragóműhelyt alakított ki magának. „Itt állottak faragó szerszámai. Vonószék, eszterga; fúró, faragó, fűrészelő eszközök. A nappali munkához elég világos volt a folyosó, sok és nagy ablak volt rajta.” – írta le a kis műhelyt Eötvös Károly, aki 1854-ben, még diákként járt az épületben. Gyakran időzött itt, számtalan apróbb-nagyobb faragványt készített saját örömére, barátai, ismerősei megajándékozására. Azt vallotta, amivel ma is egyetérthetünk: „Közdolgok, magán dolgok gyakran fölháborítanak. A fúrás-faragás kerekítés megnyugtatja, lecsillapítja a lelket.”
Nemcsak magányos visszavonultságban dolgozott, hanem sokszor vendégei társaságában is. Az abszolutizmus éveiben sokan keresték fel a nagy tiszteletnek, közmegbecsülésnek örvendő uraságot. „A ház rendesen vendégekkel volt tele. Deák Ferenc ilyenkor nem politizált, a beszélgetés gazdasági dolgokról és napi eseményekről folyt, miközben az öreg úr folytonosan esztergályos művek faragásával foglalkozott. Ebben a művészet nem kis fokát érte el.” – emlékezett ezekre az évekre Horvát Boldizsár, a kiegyezés utáni kormány igazságügyminisztere.
1854 után Deák Pestre, az Angol Királynő szállodába költözött, oda is magával vitte faragóasztalát, gyalupadját és mintegy 50 darabos szerszámkészletét.
A faragáshoz a környezetében talált, megmunkálásra alkalmas gyümölcsfákat használta fel, mindenekelőtt körtefát, szilvafát, cseresznyét, olykor fenyőt. Faragott belőlük sétabotot, kalapácsot, tojást, koronás magyar címert, leggyakrabban gyümölcsöket, almát és körtét. Ezeket a dísztárgyakat vagy önmagukban, vagy fából készült talpra helyezve, levélnehezékként készítette el. Némelyiket virágmotívumos matricával is feldíszítette. A szépen megmunkált darabokat végül fényesre lakkozta. Az elkészült faragványokkal szívesen ajándékozta meg barátait, közeli ismerőseit. Ezek az ajándékozások olykor a humort, a csipkelődést sem nélkülözték, az ajándék gyakran utalt a megajándékozott egy-egy jellemző tulajdonságára. Deák hagyatékából több faragvány is papucsot ábrázol, hol magában, hol levélnehezékként. A haza bölcséhez fűződő legendák szerint szívesen ajándékozta meg ezzel a tárggyal azon „papucsférjnek” tartott barátait, akiknél úgy gondolta, a családban az asszony viseli a kalapot.
A Göcseji Múzeum történeti gyűjteményében két darabot is őrzünk a Deák készítette papucsok közül. Az egyik levélnehezék, amelyen a házicipő orrát még virágmintás matrica is díszíti, a másik, a szilvafából készült sötét színű míves darab önmagában áll. Mindkettő vásárlás útján került gyűjteményünkbe, az egykor megajándékozottak nevét sajnos, nem ismerjük. E jeles faragványokat Deák szerszámkészletének darabjaival együtt Kehidán, az egykori Deák kúriáéban berendezett, a Haza bölcse – Zala büszkesége című kiállításban tekinthetik meg az érdeklődők.
