Egy sátoron át a múltba – Gondolatok a Cserkészet Világnapján (február 22.)
A Cserkészet Világnapja nem csupán egy dátum a naptárban. Emlékeztet bennünket arra az értékrendre, amely generációkon átívelve formált közösségeket, jellemeket és sorsokat. A cserkészet nem pusztán táborozás, csomózás vagy egyenruha – hanem hit, hűség és kitartás. Ezt a lelkiséget és történelmi örökséget különösen megrendítő módon mutatja be a zalaegerszegi Mindszentyneum második emeletén található „(F)egyház – Egyházüldözés a kommunista diktatúra alatt” című kiállítás harmadik terme.
A kiállítótérbe egy tábori sátoron keresztül lépünk be. A sátorban korhű fényképek és gyerekrajzok idézik fel a pécsi cserkészek nyári táborait. A madárcsicsergős „természeti idill” nem pusztán hangulati elem: a természet volt az illegális vallásgyakorlás és közösségi élet egyik legfontosabb helyszíne a diktatúra éveiben. A tér középpontjában a pécsi „Sziklatábor” ifjúsági közösség áll, amely a Pécsi Állami Reáliskola és a Pécsi Ciszterci Főgimnázium cserkészeiből szerveződött. Ők azok, akik a legsötétebb időkben sem mondtak le identitásukról. Pécsett a cserkészek nem olvadtak be az úttörőmozgalomba. A vezetők nem „mentek át” a rendszer ifjúsági szervezetébe. Ez komoly áldozatokkal járt: sokan elvesztették lehetőségeiket, állásukat, szabadságukat. Mégis kitartottak. Mert a cserkészet számukra nem program volt, hanem hivatás.
Illegális cserkészet
1947-ben Magyarországon betiltották a cserkészetet. A mozgalom illegalitásba kényszerült, vezetőit meghurcolták, közösségeit szétverték. De a cserkészet nem pusztán szervezet – hanem szellemiség, és ezt nem lehetett rendeletekkel eltörölni. A pécsi cserkészek – és sokan mások – úgy gondolták, hogy a kommunista rendszer csak átmeneti állapot. Tréfásan mondogatták:
„Mi ezt guggolva is kibírjuk.” Hittek abban, hogy eljön még a szabad cserkészet ideje. A cserkészek ezeket az évtizedeket gyakran nevezték „katakombakorszaknak”.
A gencsapáti káplán rejtett olvasója
A kiállítás egyik különleges tárgya Kovács Ferenc Imre gencsapáti káplán rovátkolt fémgyűrűje – egy rózsafüzér olvasó, amely egyszerre volt hétköznapi tárgy és titkos hitvallás. Ugyanilyen erőteljes jelképe a korszaknak a cserkész túrahátizsák, benne egy kézzel írott cserkésznaplóval. A napló egykori tulajdonosa, dr. Tarnóczay Miklós életén keresztül személyessé válik a történelem: nem névtelen tömegek szenvedtek, hanem fiatalok, vezetők, családapák – hús-vér emberek.
Ahogyan a kiállításvezető fogalmaz:
„Tudták, hogy amit tesznek, tiltott, mégsem féltek megélni keresztény hitvallásukat. Nem foglalkoztak azzal, hogy megfigyelik őket, csak az Égre emelték tekintetüket…”
