Az őskor emberének világát nemcsak kőeszközök, agyagedények és csontok idézik meg, hanem olyan különleges tárgyak is, amelyek bepillantást engednek a hajdani hitvilág rejtelmeibe. Ilyen az a kis agyagszobrocska is, amely Zalaegerszeg határában került elő, s amelyet a kutatás az egerszegi Vénusz néven tart számon.
A Zalaegerszegi Járműipari Tesztpálya építését megelőző és kísérő régészeti munkálatok során 2017 és 2022 között folyamatosan figyelemmel kísértük a földmunkákat. A terület keleti részén, a Nagypáli-patak fölött egy különösen izgalmas lelőhely, a Kr. e. 5. évezredben virágzó Lengyeli kultúra nagy kiterjedésű települése bontakozott ki.
2020. július 7-én egy szeles, ám szokványosnak induló terepnap délutánján váratlanul az elmúlt évek egyik legfontosabb felfedezéséhez érkeztünk. Egy gödör mélyéről több töredékben, egy művészien megformált és aprólékosan kidolgozott női idol került elő.
A szobrocska kúpos felsőteste vízszintesen kinyújtott karokkal, finoman jelzett mellekkel készült; a nyakon hátul karcolt díszítés talán ékszert, talán ruhakivágást jelölt. A női nemi szerv háromszög alakú karcolással hangsúlyos. Külön készült a hangsúlyos fenékrész és a kiszélesedő talpú rövid láb. A fej azonban hiányzott – ahogyan ez más, hasonló lelőhelyekről ismert idolok esetében is gyakori.
Nem valószínű, hogy egyszerű törésről volt szó: a neolit közösségek gyakran szándékosan darabolták fel e figurákat rituális célból. Az idol ugyanis nem puszta tárgy volt – a termékenység, az élet körforgása és a közösség megújulása kötődhetett hozzá. A darabolás a rítus része lehetett, a megidézett erők elengedésének vagy átalakításának szimbóluma.
Talán soha nem tudjuk meg pontosan, milyen célt szolgált ez a kis szobor – funkciója és jelentése az őskori közösségek gondolatvilágának titka marad. Az Egerszegi Vénusz mindazonáltal a közösség művészi kifejezésmódját és női szerep ábrázolásának korai formáját őrizte meg az utókor számára.
