Néhány napja – egy bocföldei fiatalember jóvoltából – Zalaegerszeg ipartörténete szempontjából különösen értékes műtárggyal gazdagodott múzeumunk történeti gyűjteménye: egy az 1820-40-es években készített díszes kandallóórával. Az időmérő szerkezet magán viseli az empire (klasszicista) stílusú órák minden jellegzetességét: a fekete és arany színek használatát, a fém vereteket és a görög-római mitológiából vett díszítő motívumokat.
A látványos kandallóóra
Az óra talapzata négy oroszlánmancs formájú aranyozott lábon áll, melyen két faragott, aranyozott delfin tartja a szerkezetet. Ezt az óratípust „delfines óraként” (Empire Delphinuhr) említi a szakirodalom. A vízi emlősök hátán lovagló fiú figura valószínűleg Ámor, aki azt szimbolizálja, hogy a szerelem még a vad tengeri elemeket és a természet erőit is képes megszelídíteni és irányítani. Az óratok felett aranyszínű, kiterjesztett szárnyú sas, a hatalom és a dicsőség jelképe uralja az időt.
A feketére pácolt óratokban mechanikus, negyedütős óraszerkezet (negyed óránként jelezte az idő múlását) található, amelyet elől zománcozott számlap fed el. Sajnos, mutatói hiányoznak, pótlásra szorulnak. Viszont a számlapon nemcsak számok, hanem felirat is olvasható: Vinzenz Huber in Zalla Egerseg.
A zalaegerszegi órásmester
Eszerint Huber Vince zalaegerszegi órásmesternek van köze az órához. Azt nem állíthatjuk, hogy ő készítette, hiszen a 19. század első felében egy kisvárosi órásmester legfeljebb összeállította a legtöbbször Bécsben gyártott és vásárolt óraszerkezetet az asztalosmesterek vagy műbútorasztalosok által készített művészi óratokkal, s díszítette azt a bronzöntőktől és díszművesektől vásárolt veretekkel. Az ő hozzáadott értéke az óra mechanikájának pontos beállítása volt, ő reszelte méretre és polírozta a szerkezet alkatrészeit, hogy az óra pontosan járjon. Valamint ő forgalmazta és a továbbiakban javította, mondhatnánk szervizelte az órát. A nevét is azért írta fel, mert felelt az óra pontosságáért és hosszú távú működéséért, így vállalt garanciát rá.
Ki volt Huber Vince órásmester?
A kérdés megválaszolásában dr. Kulcsár Bálint, a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára munkatársának kutatásai segítenek bennünket. A ma ismert forrásokban a stájerországi (Styria) származású Huber Vince neve 1821-ben tűnik fel először, az egyházi házassági anyakönyv tanúsága szerint szeptember 15-én kötött házasságot Gelb Annával. Azt nem tudjuk, hogy előtte is a városban élt-e, vagy csak a házasságkötés után költözött ide. 1827-ben még nem volt saját otthonuk, bérlőként (árendásként) emlegetik az adóösszeírásban. Frigyükből hat gyermek, három fiú: János, Alajos és Vince, és három leány: Anna, Alojzia és Terézia született.
Egy másik órásmester
Az órásmester (horopaeus) céhen kívül dolgozhatott, hiszen tevékenysége nem illeszkedett a reformkori Zalaegerszeg – általunk ismert – egyik működő céhéhez sem. Az 1820-as és 30-as évek között rajta kívül még egy órás biztosan dolgozott a városban, George Ecker, vagyis Ekker György, akinek biedermeier stílusú oszlopos (portikuszos) órája szintén történeti gyűjteményünk értékes darabja. Jelenleg az Elődeink élete című állandó kiállításunk egyik enteriőrjében látható. Az ugyancsak német származásra utaló nevű Ekker György is, akárcsak Huber Vince az óra számlapjára festette nevét: Joh. Georg Ecker in Zala Egerseg. 1831-ben azonban Ekker mester már nem élt, így özvegye, Paulfendin Anna eladta az Ispitály utcában (ma Ispita köz) lévő házukat a másik órásnak, Huber Vincének és családjának. Új otthonuk nyugati szomszédja – az adásvételi bejegyzés szerint – az ispita kertje lett. (Dr. Kulcsár Bálint kutatása.)
Két órásmester egy kisvárosban?
Felvetődik a kérdés: hogy tudott egy főleg mezőgazdaságból élő népességgel rendelkező, a reformkorban kb. 3400 főnyi lakosú kisváros, Zalaegerszeg két órást is eltartani? Biztosan nem az itt élő földművesek és iparosok vásárolták meg a korszakban kifejezetten luxusterméknek számító asztali vagy kandallóórákat. Ezek a darabok a köznemesi kúriák, főnemesi kastélyok jellegzetes lakberendezési darabjai voltak. A két mester megrendelői minden valószínűség szerint a hatalmas méretű történelmi Zala vármegyei közgyűléseire érkező nemesség soraiból kerültek ki.
Huber Vince órás leszármazottai
Huber Vince órásmestert 1841. július 30-án, mint nem nemes polgárt temették el Zalaegerszegen. Mesterségét az 1830-ban született Alajos nevű gyermeke folytatta, aki az ékszerész szakmát is kitanulta mellé. Tudását Pesten pallérozta, de 1855 körül visszatért szülővárosába. Rajkai Magdolnával kötött házasságot, otthonát és műhelyét a Batthyány utca 9. szám alatt rendezte be. Gyermekeik közül itt született Gyula nevű fia (1861-1943), aki felnőve barcsi plébánosként, kormányfőtanácsosként és még inkább ezer magyarnóta szerzőjeként tett szert országos hírnévre a 19. század végi és a két világháború közötti Magyarországon. A másik fiú, az 1864-ben született Huber Viktor (Győző) folytatta apja és nagyapja mesterségét, órásként és ékszerészként dolgozott. 1890 körül elhagyta szülővárosát, Nagyenyeden telepedett le, ott alapított családot. Egyik fia Dési Huber István Kossuth-díjas festő és grafikusművész lett.
Így kapcsolódik össze egyetlen műtárgyon keresztül az órakészítés története, a zalaegerszegi iparosmúlt, a művészettörténet és városunk egy neves famíliájának története!
