Kézzel és géppel varrott szilvakék blúz, nyakán és ujján kék csipkebetéttel. Az alapot képező selyem anyagot vékony tüllszerű fedőanyag borítja, bőségét elöl és a hátán letűzések hangsúlyozzák. Álló gallérjának belseje bélelt, szélén fehér szegéllyel, hátán patenttal záródik.
A blúzt 1977-ben ajándékozta múzeumunknak dr. Jász Lajosné (1930. november 29.- 2019. december 26.) nyugalmazott óvónő. Amikor elővette a szekrényből, csodálattal láttuk, hogy a finom, szinte légies darabot ilyen sokáig megőrizték, és nem lett az évtizedek során átalakítás áldozata. Ajándékozott még egy rövidke bársony pelerint is, egy úgynevezett báli belépőt. A tulajdonos Margit asszony anyai nagyanyja, Pucher Borbála (1869. november 25 – 1939. szeptember 24.5.) volt, Pucher József zalaegerszegi csizmadia szeretett leánya. Őt Szalay Ferenc, a Sopron megyei Páliban született csizmadiamester kérte feleségül.
A 30 esztendős vőlegény és a 19 esztendős menyasszony 1889. május 15-én kötöttek házasságot. Számos gyermekük született, egy 1897-ben készült fotográfián ők is láthatóak. A képen a fiatalasszony még sonkaujjas ruhát visel, 1905 körül jött divatba a mellkason bő, szűk ujjú, magasnyakú blúztípus.
A család 1901-től bizonyosan a Zala (ma Batthyány) utca 41-es számú házban lakott, ott működött a műhely is. Szalay mester az ipartestület elöljárósági tagja volt, amikor 1905-ben a zalaegerszegi ipartestületnek még 45 csizmadia tagja volt, akkor még jól jövedelmezett ez a szakma.
A családi elbeszélés szerint a férfi rajongásig szerette ifjú feleségét, s örömmel látta, ha csinosan öltözködött. Borbála szilvakék blúza a divattörténet ritka tanúja.
