Egry József: Anyám a szobában, 1910.
olaj, vászon, 65×54 cm
Egry József (1883-1951) egy nehéz anyagi körülmények között élő paraszti napszámos családban született Zalaújlakon. Gyermek- és fiatalkora szüleivel folyamatos nélkülözések, gyakori költözések között telt. Rajztehetsége ugyanakkor korán megnyilvánult, autodidakta módon kezdett festeni, majd 1904-ben Münchenbe utazott, később egy évet Párizsban töltött, utána 1907-1908-ban a Képzőművészeti Főiskolán Szinyei Merse Pál és Ferenczy Károlynál tanult. Első önálló kiállítását 1909-ben rendezte meg a budapesti Művészházban.
Az Anyám a szobában című képe korai festői korszakának realista jellegű, komor hangulatú, a nehéz sorsú hétköznapi emberek világát megjelenítő képi vonulatába tartozik, amellyel egyúttal saját környezetét is dokumentarista hajlammal mutatta be. Az itt is ábrázolt, egyszerűen berendezett szobasarok az olajos padlóval, a kétajtós ruhásszekrénnyel, a komód melletti ócska vaskályhával, a dupla ággyal és az olcsó faszékekkel körülvett asztallal több képén is megjelenik.
Fekete ruhás, magába roskadva ülő édesanyja testtartásáról szinte lerí a reménytelen helyzetük miatt napi részegségbe süllyedt apa sorsából is fakadó kilátástalanságuk. Itt még messze volt a később a Balaton festőjének nevezett művész panteista jellegű fényfestészete, a kép a realista festészet hagyományait a századelő párizsi avantgárd törekvéseinek tanulságaival fejlesztette tovább. Egry itt kegyetlen őszinteséggel, egyszersmind kiérlelt festői eszköztárral jeleníti meg saját környezetét, a festmény első korszakának főművei közé tartozik.
