Egészségedre, komám! – Talán éppen e szavakkal köszönti a szemlélőt is Gácsi Mihály (1926-2987) a jó fél évszázaddal ezelőtt, még a szolnoki művésztelepen készült, az 1974-es új esztendőt köszöntő kisgrafikáján (papír, rézkarc, 87 x 140 mm).
A saját alakját kíméletlen humorral kifigurázó, önarckép jellegű ábrázolást aligha lehet finom kacarászás nélkül szemlélni. A művész őszinte kitárulkozása igen sok mindent elárul önmagáról, karakteréről, hobbijairól.
Szembenéző figurája fesztelen pózban fekszik az ágyon, felcsúszó pulóvere alól kidomborodik szőrös pocakja, a kezében tartott, már félig kiürült söröskorsót az egészségünkre kínálja. Az egyik csupasz lábfején egy kéményseprő kezeiben petróleumlámpát és söröskorsót felemelő bábfigurájával köszönti az új esztendőt, s világít rá egyben Gácsi bábozás iránti érdeklődésére.
Mellette a kisasztalon konyakos, rumos és boros üveg, szódás szifon és a demizsonba állított karácsonyfa társaságában egy tölcséres gramofon, és a művész kedvenc zenei előadója, Louis Armstrong hanglemeze látható. A művész alakja fölött a falra szögelve zsebórák sokasága, felül pedig sorba elrendezett faliórák vonulata utal óragyűjtő szenvedélyére. Utóbbiak sorába illesztve egy citera tanúskodik a hagyományos népi hangszerek iránti érdeklődéséről. A sort megszakító polcon különböző, már ekkor is erősen retrónak számító közlekedési eszközök – régi autó, hajó, gőzmozdony – modelljei, egy petróleum- és egy lüszter lámpa, egy vekkeróra, valamint egy türelemüveg utal további hobbijaira.
A művész e szokott humorával készített kisgrafikán nem szégyenlősködik: saját bohém, könnyed, közvetlen karakterét is elénk tárva otthonába, kedves tárgyai közé invitál meg bennünket. Alakját nem jólfésült, beállított modellként jeleníti meg, hanem kopott otthoni ruhában, kicsit bolondos, hanyatt fekvő pózban, zeneszó melletti, lustálkodó meditálás közben. Mintha ezt mondaná:
„Én ilyen vagyok, nem szégyellem. Viccelődő, kicsit piás, őszinte, kitárulkozó, de az élet dolgain komolyan elgondolkozó művészember.”
Az idén száz éve született művész 1976-tól haláláig Zalaegerszegen élt. Az 1974-es kis újévköszöntő rézkarca mellett néhány azon szereplő, őt haláláig elkísérő kedves tárgya is látható a Göcseji Múzeumban április 26-ig látogatható Gácsi Mihály 100 című emlékkiállításon. Szeretettel várunk mindenkit, aki egyetlen tárlaton belül szívesen találkozik anekdotikus humort és a világ sorsának alakulása feletti aggodalmat hordozó alkotásokkal, valamint könnyed meseillusztrációkkal és tájképekkel is.
