A két muzeológus generáció találkozását azért mutatjuk be, mert a 75 éves jubileumon kívül Szentmihályi Imréről is megemlékeztünk tavaly, születésének 100. évfordulóján. Ezenkívül a levélváltás hátterében a Balatoni Múzeum II. világháborús mindennapjai állnak, amely téma a „Műkincsek a bombazáporban” című, Keszthelyen jelenleg is látható időszaki kiállításban is megjelenik. Maguk a levelek a kiállítási anyaggyűjtés, múzeumtörténeti kutatómunka során kerültek elő.
Balatoni Múzeum irattár 806/1942.
Sztankovszky Imre levele, 1942. december 14.
A zalaegerszegi Deák Ferenc Állami Gimnázium (ma Zrínyi Miklós gimnázium) VIII. osztályos tanulója, Sztankovszky Imre a jövője miatt fordul Darnay-Dornyay Bélához, pályaválasztással kapcsolatos véleményét és tanácsait kérve. Szüleinek Göcsejben birtokuk van, és azt szeretnék, ha ő is gazdálkodna.
“Kedvem azonban az archeológia felé vonz. Már évek óta érzem magamban ezt az erős hajlamot, és kitartásomat látva, szüleim nem ellenzik többé, hogy erre a pályára lépjek.” Felvilágosítást kér, mi az, amit egy erre a pályára készülő ifjúnak tudnia kell. „Különösen az elvégezendő tanulmányokról kérem szíves értesítését, és arról, vajjon a görög nyelv hiánya és a latin nyelvben való jártasságom hiánya nincs-e hátrányomra? Az archeológián kívül a néprajz és nyelvészet is érdekel.”
A nem jártas azt jelenthette, hogy úgy érezte, nem megy neki igazán jól a latin – még akkor sem, ha már 8. éve tanulta mint kötelező tárgyat. A görög (ógörög) nyelv tanítása pedig az 1920-as évek vége óta sok gimnáziumban – így a Deákban is – megszűnt.
Darnay-Dornyay Béla december 16-i válaszlevele
Gépelt másolatban maradt fenn az irattárban. Soron kívül, gyorsan, könnyen tud válaszolni, és Sztankovszkynak ebben szerencséje van, hiszen másoknak csak hónapok után jut hozzá a levélíráshoz.
A levélben nem esik róla szó, de a történethez tartozik, hogy az igazgatónak nagyon sok a dolga, az intézményben csak ketten dolgoznak. Ő a felelős minden gyűjteményért. 1942 utolsó hónapjaiban pedig a műtárgyak biztonságba helyezése a fő feladata. A rendezés alatt álló régészeti-néprajzi kiállítás veszélybe kerül az első háborús légitámadások miatt. A kiállítás és a múzeum legértékesebb anyagát el kell kezdeni csomagolni és az alagsorba vinni. Az új üveges szekrények összeszerelése még folyik. A látogatók a természetrajzi gyűjteményből válogatott anyagokat, a kőtárat és a letéti darabokból rendezett képzőművészeti tárlatot nézhetik meg.
Válaszában az igazgató a jó érettségi bizonyítványt nevezi meg mint alapot. Utána a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karát és ott elsősorban a történelem szakot javasolja, másik tárgyul pedig, a régészeti, néprajzi, nyelvészeti érdeklődés miatt, a latint vagy a földrajzot (abban az időben a bölcsészkaron oktatták a természettudományos tárgyakat is).
„A latin ugyanis a régészethez mondhatni elengedhetetlen, azért annak már most teljes erővel neki kell feküdnie, aminek haszna már az érettségin tehát mielőbb jelentkezni fog. A görögnyelv tudása is nagyon fontos volna, de nem okvetlenül szükséges!”
Bár Darnay-Dornyay mentegeti magát, hogy egy rövid levélben nehéz pontos tanácsokat adni – a későbbiek ismeretében ő mégis azt tette! Olyan egyetemi programot, majd munkalehetőséget vázol fel az ifjúnak, amit az meg is valósít. Javasolja ezenkívül, hogy egyik tanárával részletesen is beszélje meg a pályaválasztást.
“A doktorátus csakis egyes múzeumoknál betöltendő állásokra jogosít, helyesebben képesít, míg a tanári diploma ugyebár tanári állásra is. Annyi azonban bizonyos, hogy aki csak a doktorátust akarja ott megszerezni, az idejét és tananyagát sokkal jobban ki tudja az egyetemen használni. Mostanában, de még inkább a háború szerencsés befejezése után, a jó doktori diplomával jól el lehet majd helyezkedni egyes múzeumoknál, ha van kedve Zalában maradni, talán még itt a Balatoni Múzeumnál is.”
Kitűnik a korabeli bölcsészképzés két útja: tanár vagy kutató, esetleg együtt mindkettő, kétféle – tanári, bölcsészdoktori – diplomával. Az igazgató a saját példáját hozza fel, hogy ő megszerezte a doktorin kívül a tanári képesítést is. A doktori képzéshez szükséges a régészetben specializálnia magát: ehhez Tompa Ferencet, az ősrégészet és Alföldi Andrást, a római-görög régészet professzorait ajánlja.
Sztankovszky Imre levelezőlapja, 1942. december 22.
A fiatalember megköszöni a felvilágosítást, és azt a tanulmányt is, amit Darnay-Dornyay a levelében neki küldött. Ígéri, hogy a tanácsokat megfogadja, így a pályaválasztási kérdésekkel foglalkozó tanárt megkeresi, és megkezdi a latin nyelv fokozottabb tanulását. A karácsonyi üdvözlet sem marad ki.
Ha szeretnék tudni, hogyan folytatódott a levelezés 1943-ban, és találkoztak-e, akkor olvassák el a Balatoni Múzeum blogbejegyzését is.
Képek forrása:
http://www.zmgzeg.edu.hu/bemutatkozunk/tablo/index.aspx
Balatoni Múzeum fotótár 36534.
Haász Gabriella, a Balatoni Múzeum történész-főmuzeológusa
