Hit, közösség, ellenállás – Bulányi György és a Bokor közösség története
A kommunista diktatúra évtizedeiben a magyar katolikus közösségeknek újra és újra választ kellett találniuk arra a kérdésre: hogyan lehet megőrizni és továbbadni a hitet egy vallásellenes rendszerben? Az egyik sajátos válasz erre a Bokor közösség megszületése volt, amely elválaszthatatlan Bulányi György piarista szerzetes és tanár nevétől.
Bulányit 1943-ban szentelték pappá. Debrecenben tanított, amikor 1945-ben találkozott a Horvátországból érkező jezsuita szerzetessel, Kolaković atyával. A jezsuita felismerte, hogy a kommunista uralom alá kerülő országokban a keresztény közösségek fennmaradásának egyik lehetséges útja a kisközösségek szervezése lehet. Debrecenben létrehozott csoportjait távozásakor Bulányira bízta. Ebből a kezdeményezésből bontakozott ki később a Bokor közösség, amelynek célja a hit megélése és továbbadása, valamint az egymásért felelősséget vállaló keresztény közösségek építése volt. Bulányi azonban idővel sajátos teológiai gondolkodást alakított ki, amely több ponton feszültségbe került a katolikus egyház hivatalos álláspontjával. A kommunista államhatalom már korán veszélyesnek tekintette tevékenységét. 1952-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban kiszabadult, majd 1958-ban ismét letartóztatták. 1960-as szabadulása után hosszú ideig fizikai munkásként dolgozott, miközben a Bokor kisközösségei tovább éltek és terjedtek.
Az 1970-es évektől újabb konfliktus bontakozott ki. A Bokor tagjai közül többen – az erőszakmentesség és az ellenségszeretet elvére hivatkozva – lelkiismereti okból megtagadták a katonai szolgálatot. Ez nemcsak az államhatalommal, hanem a korabeli magyar katolikus egyházvezetéssel is súlyos összeütközéshez vezetett. Bulányi nyilvános papi működését 1982-ben korlátozták, a Bokorhoz tartozó papok és világiak pedig különböző egyházi és állami retorziókkal szembesültek. A mozgalom ennek ellenére tovább erősödött. Kisközösségei számos településen jelen voltak, tagjai számára pedig különösen fontossá vált az egyéni lelkiismeret, az erőszakmentesség, az ellenség szeretete, a közösségi felelősség és a személyesen megélt hit.
Bulányi György és a Bokor története ezért a 20. századi magyar katolicizmus különleges fejezete. Egyszerre szól hitmentésről és ellenállásról, közösségépítésről és konfliktusokról, valamint arról a nehéz kérdésről, meddig terjedhet az egyéni lelkiismeret szabadsága az állammal és az egyházi tekintéllyel szemben. A Bokor megítélése ma sem teljesen egységes. Története mégis fontos része annak a sokszínű képnek, amely megmutatja, milyen különböző utakon próbálták a keresztény közösségek megőrizni és továbbadni hitüket a kommunista diktatúra évtizedeiben.
Kettétört életek
Kapcsolódás a Mindszentyneum állandó kiállításához
Bulányi György és a Bokor közösség története szorosan kapcsolódik a Mindszentyneum Egyházüldözés a kommunista diktatúra alatt (1945–1990) című állandó kiállításához. Sorsuk annak a korszaknak egy sajátos fejezetét mutatja meg, amikor az egyházaknak, papoknak és hívő közösségeknek újra és újra választ kellett adniuk arra a kérdésre: hogyan lehet megőrizni a hitet, a lelkiismeret szabadságát és a közösséget egy vallásellenes diktatúrában? A Bokor története arra is rámutat, hogy ezek a válaszok korántsem voltak egyformák – és olykor az egyházon belül is komoly vitákat szültek.
Ismerje meg kiállításainkat következő zarándoknapunkon, 2026.09.20-án!
