Ezeket a fából faragott, madzagon csüngő bárányjelölőket a juhászok a juhokra kötözték: a pár egyikét az anyajuhra, a másikat az újszülött bárányra, hogy felismerjék, melyik bárány melyik anyához tartozik.
A juhászok maguk faragták a bárányjeleket, lehetőleg minél több különböző formát, amelyek többnyire háztartási eszközök és mezőgazdasági szerszámok miniatűr utánzatai voltak. A bárányjelölők használata a merinói juh meghonosodásával kezdődött Magyarországon, leginkább a Dunántúlon terjedt el és főként olyan eszközöket ábrázolnak, amelyeket a 19. században használtak.
Az itt látható bárányjelölőket Breglovics Kálmán juhász-fafaragó, a Népművészet Mestere készítette Pölöskén az 1960-as években.
