Barabás Miklós: Vásárra induló bérci oláhok, 1836 után
olaj, vászon, 140×110 cm
A székely kisnemesi családból származó Barabás Miklós (1810–1898) a reformkori Magyarországon korábban elképzelhetetlen karriert futott be. 1835-ben költözött Pestre, ahol óriási szerepet vállalt a képzőművészeti élet megszervezésében és népszerűsítésében. Már 1836-ban, első képzőművész-ként a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. Előkészítője és szervezője volt a Pesti Műegylet megalapításának (1839).
Ragyogó portréi tanúsága szerint szinte minden család ajtaja nyitva állt előtte. Ő teremtette meg a népi életkép műfaját, továbbfejlesztette a tájképfestészetet, a pesti városkép változásai mellett történelmi tablóként szolgáló aktuális eseményként A Lánchíd alapkőletételét is dokumentálta ecsetjével. Bár a művészet stiláris fejlődését idősebb korában mind kevésbé tudta követni, népszerűsége nem csökkent, jelentős közéleti szerepet is vállalt, s élete végéig töretlen megbecsülés övezte.
A Vásárra induló bérci oláhok című képe – melynek első vázlata 1836-ból ismeretes – 1844-ben a bécsi, majd a pesti Műegylet kiállításán is nagy sikert aratott. Műfajteremtő alkotásként tekintettek rá, a korabeli sajtóban lelkes kritikákat kapott. Négy ismert saját kezű változata közül egy Lembergbe, egy pedig Bukarestbe került, a harmadikat 1846-ban vásárolták meg a Nemzeti József Magyar Képcsarnok részére (ma a Magyar Nemzeti Galériában látható), a negyedik pedig az 1975-ben a Göcseji Múzeumba került Hertelendy-gyűjtemény részét képezte.
