A Magyar Paizs 1907. május 2-án a gimnázium múzeumi gyűjteményének gyarapodását vette számba, többek között Vargha Gyula ajándékozott egy „török félholdat, mely valamikor magában, utóbb nemzeti színű zászlócskával kiegészítve a város kútját díszítette.” A zászló felett arcot formáló félhold nagyon emlékeztet azokra a díszekre, amik Göcsejben mindenütt megtalálható útmenti kereszteken voltak, dicsérve hajdani bádogosmesterek kézügyességét.
A bádogdísz a múzeumi gyűjtemény felszámolását követően 1927-ben a Balatoni Múzeumba került. Amikor 1945-ben menekíteni próbálták Keszthelyről a gyűjteményt, a zalaegerszegi vasútállomáson bombatalálat érte, majd az ötvenes években került vissza számos tárgy a Göcseji Múzeumba, így e dísz is.
1933. november 11-én a Zalamegyei Ujságban jelent meg a „Barátságos nyílt levél a polgármesterhez”című írás annak kapcsán, hogy az útburkolás során megsemmisítették a város „szép” múlttal rendelkező kútját a Kazinczy téren. Pedig a szerző úgy ismerte Czobor Mátyás polgármestert, mint aki „ha már nem adhat városának több patinát, szereti megőrizni azt, ami van.” A „történelmet kedvelő” szerző kifejtette, hogy a szájhagyomány szerint az eltemetett kút a török világ idején készült. „Erre vall, hogy régebben a kút fölé kis csúcsos pavilon borult, amely fent félholdban, tehát a törökök jelvényében végződött. Egyes idős emberek emlékeznek még erre az alkotmányra.”
Mivel a történeti kutatások szerint a törökök Egerszeg várában legfeljebb néhány hétig tartózkodhattak, így csalhat az emlékezet. Viszont az, hogy a török korban készült, lehetséges, a vár területén is volt kút. E bádogdísz azonban legfeljebb a 19. század második felében készülhetett, az idők során bizonyára többször is cserére szorult.
Az ásott városi kút azonban hasznos lehetett még tűzvész esetén is. Szerzőnk azt javasolta, hogy ássák ki ismét a kutat, s az útburkolat alsó részének magasságában fedjék le betonlappal. „A kútból azután egy csövet lehetne vezetni oda, ahol már nincs burkolat, ott fel lehetne szerelni a szivattyúszerkezetet, s föléje kellene építeni ismét a kis nyitott pavilont a félholddal. Hadd szerepeljen a kút, mint a múltból való emlék. … a határjárás is szájhagyományon alapszik, mégis kedves emléke a zalaegerszegieknek.”
Valóban, a határjárás a tanulmányokban megörökített emlék maradt, míg a kút története teljesen homályba tűnt, pontos helyét sem ismerjük.
