A név egyik legismertebb viselője volt Árpád-házi Szent Erzsébet (1207–1231) is, a római katolikus egyház egyik legnagyobb tiszteletben álló női szentje.
Árpád-házi Szent Erzsébet II. András király és Merániai Gertrúd lánya, IV. Béla király húga. Négyéves korában menyasszonyként Thüringiába került, ahol leendő férjével együtt nevelkedett. Vőlegénye 19 éves korában meghalt, így Erzsébet öccséhez, Lajoshoz ment feleségül, majd három gyermekük született.
Miután férje hadba vonult, Erzsébet részt vett a tartomány kormányzásában: élelmezte a szegényeket, felkereste és ápolta a betegeket, árva gyerekek számára menedékhelyet alapított, szülésnél segédkezett.
Szent Erzsébet legendájának legismertebb története a rózsacsoda:
férje halála után továbbra is gondoskodott a szegényekről. Egy alkalommal kenyereket vitt gondozottjainak, miközben sógorával, Henrikkel találkozott, aki megkérdezte, hogy mit visz a kosarában. Erzsébet attól tartott, hogy megtiltják neki a jótékonykodást, ezért azt válaszolta: rózsákat. Amikor megmutatta, a kenyér helyett rózsák voltak kosarában.
Szent Erzsébetet legtöbbször fejedelmi ruhában, koronával és rózsával ábrázolják, de kezében tarthat pálmaágat, korsót vagy egy kosár kenyeret is. A szegények, elhagyatottak, az őket gondozó ispotályok és a fogorvosok is védőszentjükként tisztelik.
Szent Erzsébet népi kultusza igen halvány, de neve szerepel gyermekjátékokban, pünkösdölők szövegében, amely a rózsacsodával állhat kapcsolatban. Ha ezen a napon havazott, azt mondták: Erzsébet megrázta a pendelyét.
