Idén november 30-án, vasárnap gyújtjuk meg az első gyertyát az adventi koszorún, jelezve várakozásunkat az év legnagyobb ünnepe, a karácsony eljövetelére. Az adventi koszorú készítése Magyarországon a karácsonyi ünnepkör legújabb hagyományai közé tartozik, hiszen csak a rendszerváltás után kezdett szélesebb körben terjedni, hogy mára szinte minden család otthonában ott legyen, segítse az ünnepre hangolódást.
Akárcsak a karácsonyfa, az adventi koszorú is német földről érkezett hozzánk. Johann Hinrich Wichern (1808–1881) evangélikus lelkész 1839-ben egy hamburgi árvaházban készítette az elsőt; fenyőággal díszített kocsikerékre húsz piros és négy fehér gyertyát tűzött, jelezve az ünnepig tartó hétköznapokat és vasárnapokat. (Az advent nem állandó hosszúságú időszak, 21 és 27 nap között változik.) Esténként mindig meggyújtott egyet, hogy megkönnyítse a gyermekek várakozását.
Az idők során a koszorú egyszerűsödött, az örökzöld mellett már csak a négy adventi vasárnapot jelző gyertya maradt rajta, a hit a remény, az öröm és a szeretet gyertyái. (A protestánsoknál a piros, míg a katolikusoknál a bűnbánatot jelképező három lila, valamint az öröm vasárnapján meggyújtandó rózsaszín gyertyák honosodtak meg.) Hétről hétre növekvő fényük a Világosság, vagyis Krisztus eljövetelét szimbolizálták.
Az adventi gyertyagyújtás szokása a 19. század végén, 20. század első felében terjedt el Németországban és Ausztriában is. Magyarországon az 1930-as évek közepén készítettek először koszorúkat különféle vallásos testületek, templomok, egyházi iskolák. Az otthoni terjesztésben nagy szerepet játszott a Katolikus Háziasszonyok Országos Szövetsége, azonban legfeljebb a nagyvárosi értelmiség otthonaiban sikerült meghonosítani, Zalában nincs nyoma megjelenésének. A bekövetkező háború, majd a kommunista diktatúra sem kedvezett az koszorúkészítés hagyományának, az adventi gyertyagyújtás a templomokba szorult vissza, a hatalom nem tűrte a vallási szimbólumokat.
A felpuhuló szocializmusban, az 1970-es évek végén esett róla szó újra a világi sajtóban, a Szőlészet, Borászat című szaklap, valamint a Lakáskultúra ajánlotta készítését immár eredeti tartalmától megfosztva, karácsonyi lakásdíszként, olykor karácsonyfa helyettesítőként.
Az áttörést az 1980-as évek vége, a rendszerváltás ideje hozta el; a szabad vallásgyakorlás, a Németországból idetelepült szupermarketek kínálata, a TV reklámok, a virágkötők érdekei mind-mind hozzájárultak robbanásszerű elterjedéséhez, nemcsak a közösségekben, a köztereken, hanem az otthonokban is.
Napjainkban a mindenkori divattrendeknek megfelelő színes gyertyákból, szalagokból, változatos díszítőanyagokból készíthetünk, vásárolhatunk adventi koszorúkat, amellyel – akárcsak a kezdetekkor – most is a fény utáni vágyunkat, az ünnepre való hangolódásunkat fejezzük ki.
