A türjei monostor konyhájának üszkös romjai feltárása során került elő a kiemelkedő fontosságú könyvveret garnitúra, mely egykor talán egy kódex külső borítóját ékített. Hunyadi Mátyás uralkodása alatt érkezhettek Magyarországra a könyvveretek. A későgótikus és korareneszánsz vonásokat ötvöző tárgyegyüttes a 1470. és a 15. század vége között készülhetett Nürnbergben. A sárgaréz lemezekből préselt, szépen díszített és megmunkált darabok egykor aranyozottak voltak. Hasonló darabokat ismerünk Salzburgból, Grazból, Rostockból és Berlinből, kivétel nélkül mind könyvtárban őrzött köteten található.
Magyarországon is maradtak ránk közgyűjteményekben veretekkel ellátott kötetek pl. az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban, a kalocsai Főszékesegyházi Könyvtárban, valamint az Országos Széchényi Könyvtárban.
A veretek a könyv bőrkötését védték középen és a kötet négy sarkán, ugyanis a könyveket a középkorban nem állítva tárolták, ahogy manapság szokás, hanem még egymásra fektették őket. A vereteken látható csúszógombnak nevezett kerek púp segítségével a különböző köteteket tartották távolabb egymástól, megóvták őket a sérülésektől.
Az eddigi kutatások eredményeképp, ebből a lelettípusból a legtöbb az egri várból, Somogy és Baranya vármegyéből, valamint Zala vármegyéből került elő. Gyakran templom és kolostor feltárásokon bukkan elő, de előfordult már várak kutatásánál is.
Az úgynevezett sarokveretek jellegzetes deltoid formájúak, rendkívül részletgazdag, a korstílusnak megfelelő díszítéssel rendelkeztek. Középen helyezkedett el a négyzetes alakú középveret, melyen nagyon ritkán felirat is szerepelhetett. A könyvet bőrszíjra rögzített kettős csattal zárták össze.
A Türjén előkerült leletegyüttes értékét emeli, hogy egy komplett készlet került elő a monostor egykori konyhájának padlóján heverő omladékból. Szétszóródva 8 db sarokveretet, 2 db középveretet és a csatok darabjait találtuk meg. Az elhamvadt könyv előlapján és a hátlapján egyaránt 4-4 db sarokveret, illetve 1-1 db középveret kapott helyett. A sarokveretek szélei áttörtek, „recések” belül növényi indákkal díszítettek. A középvereten virágminta és a „Mea(?) Maria = Máriám” gótikus betűs felirat olvasható. A csatokat a középverethez hasonló virágmintával ékesítették.
Az előkerülés körülményeiből arra lehet következtetni, hogy vagy a konyha tetőzetébe rejtették, vagy a helyiség más pontosan nem rekonstruálható részéről zuhanhattak a lángoló épület padlójára a kódex darabjai. A közeléből, egy vastárggyal erősen összekorrodálódott bronzlánc is előkerült, mely valószínűleg a templom füstölőjével azonosítható.
A pusztulás időpontjáról sajnos semmi biztosat nem tudunk, talán a Hagymásy-család támadásai okozhatták a könyv és füstölő pusztulását, mindenesetre valószínű, hogy a tárgyak már a romok alatt hevertek a 16. század közepén. Hosszú évszázadokon keresztül a földben voltak, nem csodálhatta meg őket senki, azonban 2018 októberében újra napvilágra kerültek, és a restaurátor keze nyomán újra régi fényükben pompáznak.
A leletek megtekinthetőek a zalaegerszegi Mindszetyneumban, a középkori Zala vármegye szerzetesrendjeit bemutató kiállítási egységben.
