2001 július elsején egy nyári ásatási gyakorlatra érkeztem Szegedről Zala megyébe, Becsehelyre. Ekkor már harmadik éve zajlottak a régészeti feltárások az M7 autópálya nyomvonalán. Korábban csak átutazóban jártam Zalában. A családi nyaralások, egyetemi kirándulások nem érintették a Nyugat-Dunántúlt, úgyhogy egy általam teljesen ismeretlen részére érkeztem az országnak. Bár több egyetemi csoporttársam dolgozott itt a feltárásokon, azért egy kicsit idegennek éreztem magam az új környezetben.
Hétfőn egy rövid eligazítás után megtudtam, hogy Száraz Csilla ásatásán, a Letenye-Lapuleveles dűlő lelőhelyen fogok dolgozni. A feltárás már javában zajlott, egy Árpád-kori település, az egykori Csatár falu házai, gödrei, kemencéi rajzolódtak ki a sárga agyagos altalajban. Én is egy kisebb gödör bontásával kezdtem a zalai pályafutásomat.
Átlagos ovális gödör volt, kicsit vörösre égett, faszenes betöltéssel. A bontás során több edénytöredék mellett, kerekded, agyagból készült, számomra ismeretlen tárgyak is előkerültek. Vörösesbarna, szürke foltosra égett felületük volt, néhány gömb formájú, de akadtak kissé ellapított ovális alakúak is.
„Agyaggolyók – mondta Csilla – elég sokat találtunk már itt belőle.” De mi lehetett a funkciójuk, arra biztos válasza nem volt.
Azóta több alkalommal is beszélgettünk róla, hogy mi célt szolgálhattak ezek a tárgyak. Gyerekjáték volt az egyik ötlet, erre néprajzi párhuzam is van. A formája alapján akár parittyagolyó is lehetne, gondoltam, de zalai parittyásokról nem nagyon hallottunk a történelem során. Talán a forró agyaggolyókkal melegítettek vizet, hangzott egy harmadik vélemény.
Kvassay Judit 2003-ban 35 zalai lelőhelyet gyűjtött össze, ahol agyaggolyók kerültek elő. A gyűjtése alapján a kovácsmesterséghez, vasművességhez kapcsolódó jelenségekből kerültek elő ezek a tárgyak. Talán ez lehet a kulcsa a megoldásnak, de teljes bizonyossággal nem tudjuk megmondani.
Később több zalai ásatásomon találtam még agyaggolyókat, Nagykanizsán és legutóbb Zalaegerszegen is. Akkor, mikor ezeket a tárgyakat a kezembe fogom, mindig eszembe jut, hogy én 24 éve csak egy nyári gyakorlatra érkeztem Zalába, csak ez a gyakorlat – úgy tűnik – hosszabbra sikerült.
