Kezdő munkatársként, amikor a falumúzeum állandó kiállításával kezdtem el ismerkedni, ez a folyamat nagy felfedezéseket hozott számomra. Egyik nap egy kedves kollégám hívta fel a figyelmem egy különös, alig észrevehető darabra, amely a Nemeshetésről származó pincében kapott helyet. Három lábú, kicsi, egyszerű suszterszék, ülőkéje taplógombából készült – első pillantásra törékenynek tűnt.
A suszterszék vagy gyalogszék a magyar paraszti bútorkultúra egyik ősi és sokarcú eleme. A három lábú székek – kerek, félkörös vagy négyszögletes változatban – már a 13. századtól megjelennek a képi ábrázolásokon, különösen szegényes belső terek részeként. A 15. században már szélesebb formai változatosságban készültek, de az asztalosbútorok terjedésével a 18–19. században fokozatosan visszaszorultak.
Ez a típusú szék – amelyet nem hivatásos mester, hanem barkácsoló kezek készítettek – sokféle szerepet töltött be a paraszti életben. A templomba járó szék, az ágyrajáró, a szoptatószék vagy éppen a hegyi présházakban használt kisszék mind hasonló felépítésűek voltak, csupán méreteik vagy funkciójuk tért el. Ez a tapló ülőkéjű példány első tárgyak között kerülhetett a gyűjteménybe, valamint egyszerűsége, kézműves jellege alapján akár helyben is készülhetett.
