2023 tavaszán kezdődött történetünk, amikor Zalalövő belvárosában a csapadékvizet elvezető csatorna-hálózatot felújították. A munkálatokat régész kollégáimmal nyomon kellett követnünk, ugyanis a település, egy országos jelentőségű római kori régészeti lelőhely területén fekszik. A kivitelezési munkák során sajnos nem jártunk sikerrel, nem találtunk semmit, azonban intézményünk közösségi régészeti projektjének fémkeresős önkéntese, Kardos Tamás egy fényképet küldött át számunkra, melyen egy kő sarka volt látható, mely a Zala folyó magaspartjának falában nyugodott. A felfedezést önkéntesünk sógornőjének Németh Cintiának köszönhetjük, aki családjával sétálni ment egy a szép tavaszi délutánon a Zala partját kísérő ligetes területre.
A lelet bejelentését követően gyorsan mentőakciót megszerveztük, melyhez Andri Zsolt múzeumbarát fémkeresős társunk is csatlakozott. A „kincs” egy félreeső, nehezen megközelíthető helyen Zalalövő déli városrészében a Bajcsy-Zsilinszky utcai házak által elzárt partszakaszon került elő. Gyalogosan a terület északról egy gyaloghídon keresztül volt megközelíthető, azonban a feltáráshoz szükséges eszközöket nem lehetett bejuttatni ebből az irányból, így némi szívességet igénybe véve a déli irányból hordtuk be a kutatáshoz szükséges ásót, lapátot és talicskát. A tervünk az volt, hogy a faragványt kiássuk és talicskán kitoljuk a Bajcsy–Zsilinszky utcában várakozó terepjárónkig, majd a gépkocsi segítségével beszállítjuk a helyi Salla kiállítóhely udvarába és a többi római kori töredék társaságában helyezzük el.
A következő napon kora estig dolgoztunk a lelet megmentésén, meglepetésünkre egy óriási kőfaragvány bukkant elő a partfalból, melyet rozsdás sodronykötelek öleltek körül. Csak nagy nehézségek árán sikerült a követ felhúzni a gödörből a felszínre, ekkor szembesültünk a ténnyel, hogy nemcsak nagy a leletünk, hanem nagyon nehéz is, ezért nem lehet talicska segítségével kitolni az autóig. Ekkor kértük a település polgármesterének Gyarmati Antal segítségét. Az önkormányzat rendelkezett egy kisméretű traktorral, illetve pár emberrel, akiknek a segítségével végül sikerült bejuttatni a követ a kiállítóhely udvarába.
A kő mentésének munkálataival párhuzamosan nyomozásba kezdtem, hogy annak eredetével kapcsolatosan is ismereteket nyerjünk. A múlt századi, régi légi felvételeken az 1960–as évektől az 1980-as évekig a mai gyaloghíd helyén, az egykori zalalövői termelőszövetkezet munkagépei által használt gázló helyezkedett el. A kőfaragvány megtalálási helye ettől a helytől kb. 30 méterre volt. Az elszakadt sodronykötelek arra utalnak, hogy valahová megpróbálták elhúzni a kőtöredéket, azonban ez nem sikerült, és a méretes leletet az akkoriban még fáktól mentes réten elföldelték, vélhetően abban a reményben, hogy később visszamennek érte.
Erre végül nem került sor, a területet határoló utca házakkal épült be, megnehezítve a helyszín megközelítését, valamint a múlt század 90-es éveiben fenyveserdőt telepítettek a területre. A múzeumi gyűjteményünk legújabb darabját a medrét folyamatosan, kissé módosító Zala folyó tárta fel számunkra.
Egy válasszal még adósak vagyunk bejegyzésünk olvasói számára, mi is ez a lelet, minek a része volt egykor?
A választ Zalalövő történetének jeles kutatója, Redő Ferenc régész adta meg számunkra, a termetes faragvány egykor talán egy római kori épület lábazatához tartozhatott. Jelen ismereteink alapján erre a kérdésre, hogy hol is állt ez a római korban emelt épület egykor, sajnos nem tudunk választ adni, ennek kiderítése a jövő kutatóinak feladata lesz.
