Zalaegerszeg vendéglátás-története szempontjából izgalmas tárgyakkal gyarapodott a Göcseji Múzeum történeti gyűjteménye. Seresné Lóránt Éva és Lóránt Zsuzsanna nagyapjuk, Lelovits Boldizsár vendéglős relikviáit ajándékozták nekünk: három, a Korona szálló és vendéglő étkészletéből származó, bordó, finoman kidolgozott, szalaggal és növényi motívumokkal díszített emblémával ellátott porcelán tányért, a szálloda szecessziós stílusú étel- és italjegyzékét, valamint egy fotográfiát a vendéglősről és családjáról.
Lelovits Boldizsár Zalaegerszegen
Lelovits Boldizsár 1907 márciusában jelentette be a zalaegerszegi közönségnek, hogy az izraelita hitközség tulajdonában álló Kazinczy téri Korona vendéglőt bérbe vette, s azt ígérte, hogy a „közönség teljes kielégítésére legjobb lelkiismerettel mindent meg fogok tenni. Kitűnő konyhát, jó borokat, hazai kőbányai sört tartok.” Egyúttal kérte a helyi polgárok szíves látogatását és támogatását. A kőbányai sör mellett az elsőrangú gősfai sillert ajánlotta vendégei figyelmébe.
A budapesti évek
A Vas megyei származású vendéglős ebben az évben érkezett Zalaegerszegre, előtte, 1906 őszén a neves budapesti Hungária kávéház főpincéri állását foglalta el, ami abban a korban a legmagasabb szintű vendéglátói iskola és ajánlólevél volt a vidéki szállodák bérléséhez.
A Korona Szálló
A Korona Szálló bálterme és étterme fontos polgári találkozóhelyként működött ebben az időben. Lelovits nemcsak a szobák kiadásával és az étteremmel foglalkozott, hanem ő biztosította a hátteret a városi Kaszinó és a Társaskör összejöveteleihez, rendezvényeihez is. Nála gyűltek össze társasebédre a helybéli iparos ifjúság önképző egyletének tagjai, hogy 25 éves fennállásukat ünnepeljék. Lelovits Boldizsár az ebéden felszolgált ízletes ételeivel és kitűnő boraival nagyban hozzájárult az ünnepi hangulat emeléséhez. Nála köszöntötte a város képviselőtestülete és tisztikara Korbai Károly polgármestert, akinek polgármestersége idején visszatért a nyugalom és a béke a város életébe. A 100 fős összejövetel hangulatát fokozta „a kitűnő vacsora, amely Lelovits Boldizsár szállodás konyháját dicsérte.”
A Lelovits család a Nagyháború után
Lelovics Boldizsár feleségével, Heigl Stefániával, aki anyai ágon az ugyancsak vendéglős zalaegerszegi Eckhamp családból származott, és 1909 januárjában született kisfiával, Lászlóval (ő magyarosítja majd a család nevét Lórántra) a Korona szállóban laktak. Azonban nem sokáig tartották meg saját kézben a vendéglátóhelyet. 1909 novemberében a Magyar Pajzs című helyi lap arról értesítette olvasóit, hogy „A Korona vendéglőt Nagy Dezső a napokban vette át Lelovics Boldizsártól, belsejét újra alakította,…” A család, a leszármazottak emlékezete szerint valamikor az I. világháború idején költözött el Zalaegerszegről – a kis Lacika még a ma Ady utcai óvodába járt – előbb Devecserben, majd Székesfehérváron, végül Martonvásáron próbáltak szerencsét. 1934-ben meghalt a családfő, felesége vitte tovább a martonvásári vendéglőt, majd 1940 körül visszaköltözött Zalaegerszegre, a Botfy utca elején vett magának házat. Ő majd leszármazottai őrizték meg Lelovits Boldizsár vendéglős értékes hagyatékát.
Ez a háttér pontosabban datálja a most a múzeumba került, a Korona szálloda logójával ellátott egyedi étkészlet tányérjait és az árlapot, ezeket Lelovits Boldizsár bérleti időszaka alatt, 1907 és 1910 között rendelték és használták a szállodában.
