Vannak tárgyak, amelyekben a múlt szinte kézzel tapinthatóan él tovább. Az örményesi pálos kolostorban előkerült apró, ezüstből készült állatfejes könyvkapocs is ilyen: egyetlen részletében is ott rejlik a középkor szellemi világa, a hit, a tudás és a kézművesség harmóniája. Talán ezért is ez az egyik személyes kedvencem a kolostor leletei közül.
A kapocs 2021-ben került elő a Zalacsány–Örvényeshegyen folytatott feltáráson, ahol a Göcseji Múzeum és a Balatoni Múzeum szakemberei önkéntesekkel és helyi lakosokkal közösen kutatják az egykori örményesi pálos kolostort. A kolostor kutatása a zalai pálos közösségi régészet egyik sikertörténete. A civil kezdeményezésen alapuló kutatás célja nem csupán tudományos eredmények elérése, hanem a helyi identitás és a kulturális örökség újrafelfedezése is. A feltárásokon önkéntesek, diákok, helyiek és szakemberek közösen dolgoznak, így a kolostor történetének megismerése napjainkra közösségi élménnyé vált.
Az állatfejes ezüstkapocs egy különösen elkötelezett önkéntes, Papp László munkájának köszönhetően került elő. A könyvkapocs különleges finomsággal megmunkált tárgy. Párhuzamai a pilisi ciszterci apátságból és a Bárdudvarnok–Barát-domb premontrei prépostságából ismertek. Feltehetően egy kódex vagy liturgikus könyv záróeleme lehetett. Az állatfej-motívum a középkori díszítőművészet gyakori eleme volt: megjelent övcsatokon, könyvvereteken és liturgikus eszközökön egyaránt. A keresztény szimbolikában az állatalak – különösen az oroszlán vagy a kutya – az éberség, hűség és védelem jelentésköréhez kapcsolódott, így az állatfej a kolostori világ rendjének és a szent szövegek védelmének szimbóluma is lehetett.
A pálos rend kolostoraiban a kéziratok másolása és díszítése a mindennapi szerzetesi élet része volt. A rend legszebb kéziratai, a Festetics- és a Czech-kódex, a 15–16. század fordulóján születtek a nagyvázsonyi pálos műhelyben. Ezek a magyar nyelvű imádságoskönyvek nem csupán a hit, hanem az anyanyelv és a tudás megőrzésének is eszközei voltak. A pergamenlapokon aranyozott iniciálék, aprólékosan festett díszítések és egyéni kézírások őrzik a szerzetesi műhelyek világát.
A közösségi régészet és összefogás révén ma újra él a pálos örökség Zalacsány–Örvényeshegyen: az önkéntesek és szakemberek közös munkája nyomán az örményesi ásatás a múlt feltárásának és a közösségteremtésnek egyaránt tere lett. Az állatfejes kapocs így nemcsak a középkori művészet mesterműve, hanem a pálosok örökségét és a mai közösség összefogását is összekötő jelképpé vált – ahogy egykor a kódex lapjait tartotta össze, ma a múlt és a jelen emberét kapcsolja egymáshoz.
